******************************************************************************
A Magyar Csillagászati Egyesület elektronikus hírlevele 2000.06.22.
******************************************************************************
VIII. évfolyam, 910. szám
------------------------------------------------------------------------------
Megrendelés a listadmin@mcse.hu címre küldött levélben:
"subscribe mcseklev [non|win|cwi|852]"
Használati útmutató ugyanitt: "help mcseklev [non|win|cwi|852]"
------------------------------------------------------------------------------
Folyékony víz a Marson!
2000. június 21., szerda, 14.34
A NASA tudósai szerint folyékony halmazállapotú, sós víz szivárog a Mars
felszínére néhány nagy mélységben fekvõ területen. A felfedezés nem igazán
meglepõ, de óriási jelentõségû a jövõ Mars-kutatása szempontjából.
A szenzációs bejelentés a bolygó körül keringõ Mars Global Surveyor
adatain alapul. A felvételeken olyan részletek láthatók, amelyek sós
vízzel elegyedett édesvíz átszivárgásainak tûnnek. Amennyiben az eredmény
megerõsítést nyer, meghatározhatja a jövõ Mars-küldetéseinek célpontjait.
Ha valahol életet kereshetünk a vörös bolygón, akkor nyilvánvalóan ezek
lennének a legmegfelelõbb helyek.
A marsi légkör kis sûrûsége és nyomása miatt eddig nem feltételezték,
hogy a felszínen folyékony halmazállapotú víz fordulhat elõ (a kis nyomás
miatt a íz forráspontja 2 Celsius-fok körül van). A legmélyebb felszíni
pontokra azonban már nagyobb légnyomás nehezedik. Nem csoda, hogy a
jelenlegi felfedezések is a mintegy 6 km mély Mariner-völgy, illetve két
mélyebb kráter területére esnek. Az átszivárgások réteges szerkezetû,
üledékes eredetûnek tartott felszíneken láthatók, s minden bizonnyal csak
idõszakos (szezonális jellegû) képzõdmények.
Az utóbbi években számos bizonyíték született arra vonatkozóan, hogy a
Mars geológiai múltjában, évmilliárdokkal ezelõtt nagy mennyiségû
folyékony víz volt a felszínen, egy nagy északi óceán, a krátereket
kitöltõ tavak és hatalmas kanyonokat vájó vízfolyások formájában. A
vízkészlet egy része fagyott állapotban ma is a felszín alatt van. Az
eredmény tehát nem váratlan, de mégis nagy jelentõségû, és nagy lökést
adhat a vörös bolygó kutatásának.
Korábbi eredmények
Az északi jégsapka alakja arra utal, hogy döntõen vízjégbõl épül fel.
Átlagos vastagsága 1,3 km. Térfogata mintegy 1,2 millió köbkilométer
lehet. Az összehasonlítás kedvéért ez fele akkora térfogat, mint a
Grönlandot borító jégtakaróé, s mindössze 4 %-a az antarktisziénak.
Ez a térfogat csak tizede annak a feltételezett óceánénak, amely néhány
tudós szerint a Mars geológiai múltjában létezhetett. Ha tehát volt is
nagy víztömeg egykor a vörös bolygón, akkor ennek most a talajban, illetve
a sokkal kisebb déli pólussapkában kell lennie, de az is elõfordulhat,
hogy egyszerûen az ûrbe veszett. Mindenesetre nem könnyû elszámolni ekkora
"vízhiánnyal" (illetve jéghiánnyal).
Pólustól pólusig tartó szelvény a 0. hosszúsági kör mentén. A felszín
domborzatát tekintve semmi akadálya nincs az egykori óceán létezésének,
mivel maga a jégsapka egy kb. 5 km mély terület közepén emelkedik, amely
sok helyen az 55. szélességi fokon túlra húzódik. Talán ez lehetett az
egykori óceán medencéje, amelynek aljzatán most a "maradék" víz tornyosul,
jég formájában. A felszíni magasságviszonyok a 2-4. képen
tanulmányozhatók.
Egykori tó nyomai egy kráterben
Annak ellenére, hogy a Marson minden bizonnyal volt folyékony víz a
múltban - hiszen rengeteg jelét találjuk az egykori folyóvízi eróziónak és
hatalmas áradásoknak - a kiszáradt állóvizek medreinek felfedezése igen
nehéz feladat. A Mars Global Surveyor most rábukkant egy lehetséges
jelöltre. A kráter pereme erõsen szaggatott (számos csatornaszerû
képzõdmény töri át), ami vízbefolyásra - illetve túlcsordulásra -, s ezzel
a krátert kitöltõ egykori tó létére utal. Jól megfigyelhetõ, hogy a kráter
belsõ falának világos színétõl mennyire elüt az alakzat alját borító anyag
sötét színe. Lehetséges, hogy a beömlõ vízzel érkezõ üledék lerakódásairól
van szó. A sötét anyagban látható hullámfodrok (ehhez ki kell nagyítanunk
a képet) a víz és a szél munkájától is létrejöhettek. A fiatalabb, késõbb
keletkezett kráterek hiánya azt sugallja, hogy a kráter belsejét formáló
folyamatok nem túl régen még aktívak voltak. Meg kell jegyezni, hogy a
kráter falában látható csatornák és a kráter aljzatának sötét üledéke
közötti kapcsolat még nem bizonyított. A csatornaszerû képzõdményeket más
anyagok - pl. lávafolyás - is létrehozhatta, a kisebb, késõbbi krátereket
pedig a légkörbõl ülepedõ por is betakarhatta.
(Simon Tamás - tsimon@supernova.akg.hu - az Origo-ban megjelent cikke)
+----------------------------------------------------------------------------+
| MAGYAR CSILLAGÁSZATI EGYESÜLET -- 1461 Budapest, Pf. 219. |
| * E-MAIL: mcse@mcse.hu * WWW: http://www.mcse.hu * |
| |
| Az MCSE elektronikus hírlevele és levelezõ listái: listadmin@mcse.hu |
| Hírlevelünk online archívuma: http://www.mcse.hu/mcseklev |
+----------------------------------------------------------------------------+
|
