******************************************************************************
A Magyar Csillagászati Egyesület elektronikus hírlevele 1999.11.04.
******************************************************************************
VII. évfolyam, 859. szám
------------------------------------------------------------------------------
Megrendelés a listadmin@mcse.hu címre küldött levélben:
"subscribe mcseklev [non|win|cwi|852]"
Használati útmutató ugyanitt: "help mcseklev [non|win|cwi|852]"
------------------------------------------------------------------------------
LINEARIDA-fejlemények, pontosítások
A legelsõ hírek, amely ezen új lehetséges rajról felröppentek, hirtelen
felindulásból elkövetett számításokon alapultak. A C/1999J3 (LINEAR) egy
nagyon hosszú periódusú üstökös, kötel 63000 év keringési idõvel. Peter
Jenniskens és Brian G. Marsden szerint ilyen hosszú keringési idejû
üstökösbõl szinte kizárt, hogy jelentõs poranyag áramoljon ki. Olyan rövid
ideig tartozkodnak a Naprendszer belsejében, hogy ez szinte lehetetlenné
teszi. A bolygók (fõleg a Jupiter és a Szaturnusz) gravitációs hatása is
beleszól a dolgokba. A legtöbb üstökös, mely látványos meteor kitörést
produkál, mind rövid priódusú volt (Tempel-Tuttle, Giacobini-Zinner, Biela,
Pons-Winnecke). Talán a legextrémebb eset hosszú periódusú üstökös okozta
kitörésre a Lyrida raj, amely idõnként elõrejelezhetetlen kitöréseket
produkál (mint 1982-ben és 1803-ban, ez utóbbi esetben néhány száz meteor
tûnt fel óránként). A Lyrida raj az 1861-es Thatcher üstökössel van
kapcsolatban, amelynek hozzávetõlegesen 415 év a keringési ideje.
Az, hogy ilyen közel vagyunk az üstököshöz, még nem jelent semmit sem. A
"Bootidák" vagy "Pons-Winneckidák" produkáltak egy éles és váratlan kitörést
1916. június 28-án, amelyet egy angol észlelõ, William F. Denning figyelt
meg. Érdekessége, hogy a szülõ üstökös a csomópontján elõzõ év szeptember
8-án ment át. Az üstökös pályája ekkor 0.043 CSE-re volt a Föld pályáján
belül. További érdekessége, hogy a kitörést Denning majdnem 3 nappal azelõtt
figyelte meg, hogy a Föld elérte volna a csomópontot! Hasonlóképp, másik
Bootida/Pons-Winneckida kitörést figyeltek meg orosz és japán megfigyelõk
1927. június 27.21 UT-kor. Ezen alkalommal az üstökös a csomóponti
átmenetkor 0.28 CSE-re volt a Föld pályáján kívül. Ekkor a Föld 2 nappal
érkezett a csomóponthoz az üstökös elõtt. Ekkor is 3 nappal korábban
jelentkezett a maximum, minthogy a Föld a csomóponthoz ért volna. Az 1830-as
Bielida kitörés (Andromedidák) is majdnem 2 évvel korábban történt, minthogy
a Biela üstökös elérte volna a csomópontot. Ugyanakkor a Föld és az üstökös
pályája majdnem megegyezett a csomóponti áthaladáskor. Az 1838-as kitörés is
7 hónappal az üstökös érkezése elõtt történt.
A hosszú periódusú kitörésekre példa: az Alfa Monocerotidák, ahol a szülõ
üstökös ismeretlen, de periódusa biztosan hosszú. Másik példa az 1935-ös
Aurigida kitörés, melynek szülõüstököse a Kiess üstökös. Ennek keringési
ideje 2000 év.
Az 1973-as Cook katalógus említ két meteorrajt, amelyek parabolikus (egyszer
idelátogató) üstököshöz kapcsolódnak. Az egyik az Omikron Draconidák és a
Metcalf üstökös, a másik a Leo Minoridák és a Zanotti üstökös. Viszont egyik
sem produkált kitörést.
A megfigyelések szerint (közel 5 hónapos megfigyeléssorozat alapján) a
C/1999J3 egy régi üstökös lehet (fényessége hirtelen, meredeken emelkedett,
ugyanakkor abszolút fényessége kicsi volt). Bár rövid gázcsóvát
fejlesztett, de nem termelt sok port. Egy szép, közepes (7.5-8 magnitúdós)
objektum volt az október közepi hajnali égen, de már elkezdett halványodni.
A periódusra visszatérve: a keringési idõt csak a perihélium átmenet
(napközeli) környéki kiválasztott idõre lehet pontosan megadni, hisz a
bolygók jelentõsen befolyásolhatják ezt, amely eltérés néhány tízezer évvel
kevesebb vagy több lehet. Jelenleg csak annyit lehet róla tudni, hogy az
üstökös áthaladt a Naprendszer belsején és periódusa biztosan hosszú.
Az ilyen hosszú periódusú üstökösök, mint a C/1999J3, úgynevezett
"távoli-üstökös" típusú kitöréseket produkálnak, azaz a kitörés nincs
összefüggésben az üstökös perihéliumátmenetével. Ennek oka, hogy a hosszú
periódusú pálya nagy különbségeket okoz az egyes kilökõdött részecskék
idõbeli eloszlásában. Mivel viszonylag egyszerre lökõdtek ki az egyes
részecskék és nagy sebességgel, ezért a pályán gyorsan szétterjedtek,
felhígultak. Ezért valószínûtlen, hogy az idén láthatunk meteorokat ebbõl a
feltételezett rajból. Esetleg a késõbbi években.
A kapott pályaelemek kiválóak lennének egy raj megfigyelésére. 40 nappal
késõbb megyünk át ugyanazon a ponton, ahol az üstökös, és viszonylag közel
(0.0115 CSE-re). Sajnos a feltételezett radiáns alacsonyan lesz látható
(este 8-kor kb. 5 fokkal lesz a horizont felett északi irányban). A
lehetséges meteorok nagyon gyorsak lesznek (mint a Perseidák).
A por mennyiségérõl: ha az elõzõ visszatérés során is ilyen kevés por
lökõdött ki, akkor az azóta eltelt több tízezer év alatt ez a pormennyiség
jelentõsen szétszóródott a pályán, nem koncentrálódik egy helyre. A hosszú
periódus miatt a bolygók sem tudták módosítani a pályát. De néhány részecske
megmaradhatott az üstökös mögött, és esetleg találkozhatunk néhányukkal.
Az 1983-as C/IRAS-Araki-Alcock üstökös nagyon közel haladt el Föld mellett.
Ekkor mi 2 nappal érkeztünk az üstökös elõtt a csomóponthoz, de semmilyen
meteoraktivitás nem volt tapasztalható. Az elkövetkezõ években holland
észlelõk egy alacsony aktivitást figyeltek meg ZHR=2 nagyságban (Éta
Lyridák). Ennek az üstökösnek az abszolút fényessége hasonló volt a
C/1999J3-éhoz, de periódusa jóval rövidebb, közel 1000 év.
Sõt, egy olyan nagy üstökös, mint az 1995 O1 (Hale-Bopp), mely óriási
mennyiségû port bocsátott ki magából, csak nagyon kevés meteort produkált
1998 január elején, bár az õ távolsága tízszer nagyobb volt, mint a jelenleg
tárgyalt üstökösé.
A fentiekbõl is kitûnik, hogy nem szabad csak november 11-re koncentrálni,
hanem legalább 1 héttel elõtte el kell kezdeni a megfigyeléseket, valamint
1 héttel e dátum utánig kell folytatni (minimum). Ezek a határok beleesnek a
november elejei Taurida maximumba és a 17-18-i Leonida maximumba.
Jenniskens is és Marsden is úgy gondolják: nem hiszik, hogy bármiféle
kitörést láthatunk, de SOHA NEM LEHET TUDNI!!
Nem ez lenne az elsõ eset, hogy egy meteorraj meglepetést okoz nekünk!
Az eddig beérkezett e-mail-ekbõl fordította és válogatta:
Gyarmati László
gyarmati@mcse.hu
Tepliczky Istvan - tepi@mcse.hu
Magyar Csillagaszati Egyesulet, titkar
+----------------------------------------------------------------------------+
| MAGYAR CSILLAGÁSZATI EGYESÜLET -- 1461 Budapest, Pf. 219. |
| * E-MAIL: mcse@mcse.hu * WWW: http://www.mcse.hu * |
| |
| Az MCSE elektronikus hírlevele és levelezõ listái: listadmin@mcse.hu |
| Hírlevelünk online archívuma: http://www.mcse.hu/mcseklev |
+----------------------------------------------------------------------------+
|
