"Ez persze nem azt jelenti, hogy tükrös távcsővel nem lehet sok csodát látni
az égen, de szerintem a bolygós műszerek még sokáig a lencsék maradnak."

Bonyolítsuk tovább a kérdést. Vizuálisan, pláne a Kárpát-lavór aljáról
egyértelmű a lencsés távcsövek előnye bolygózás esetén. Ha az ember
képrögzítésben gondolkodik (és a nyugodtság is kicsit jobb) akkor egy tükrös
távcső felülmúl teljesítményben egy azonos ÁRÚ apo-t (hiába no, a méret a
lényeg :)) .... Mindenesetre az interneten fellelhető "jobb"
bolygófelvételek (ahogy látom) legtöbb esetben tükrös távcsövel készültek
....

Szarka Levente

-----Original Message-----
From: TAVCSO-l: Gyulai Pál [mailto:gyulai.pal@freemail.hu]
Sent: Thursday, November 06, 2008 11:04 AM
To: slv@freemail.hu
Subject: Re: Re: APO, semi-APO definíció




Kedves Amatőrtársak!

> Mindkettőtöknek igaza van, de!

Szerintem senkinek nincs igaza. Pontosabban mindenkinek igaza van a
tükör-lencse kérdésben, csak éppen nem a lényegről folyik az eszmecsere!

Szerintem itt az ideje, hogy megengedjük gondolataink báránykáinak, hogy e
nevezetes probléma kertjében legelésszenek egy kicsit! :-)

Ennek okán felvetnék néhány érvet amelyekből szerintem ki fog kiderülni,
hogy a kitakarás talán a LEGKISEBB baja a tükrös távcsöveknek. Sajnos
azonban az ember hajlamos EGYETLEN bűnbakot keresni ott is, ahol egy egész
bűnbanda tevékenykedik. És itt pontosan ez a helyzet: a kitakarás csak egyik
problémája a tükrös rendszereknek, és igazán csak akkor rontja a képet, ha
sok van belőle. A kis kitakarású tükrös rendszerekben (20% kitakarás alatt)a
hatása gyakorlatilag elhanyagolható, mégis mindenki a kitakarást ülteti a
tükrös rendszerekkel kapcsolatos ellenérvek vacsorájának asztalfőjére :-).
És persze így nem is sikerül megmagyarázni, hogy a kis kitakarású tükrös
rendszerek miért nem adnak azonos képminőséget egy ugyanakkora APO mellé
állítva. Pedig a magyarázat egyszerű:

A tükrös távcsövek TÖBB problémával rendelkeznek, amelyek eredője a VÉGSŐ
MAGYARÁZAT. Egyenként ezek a problémák kicsik, de összeadva már jelentős a
hatásuk. Lássuk melyek ezek:

1. A tükrök felülete sokkal több fényt szór, mint a lencsék felülete. A 89%
visszaverésű hagyományos alumínium bevonat esetén a 11% "elvesző" fény java
szétszóródik és a kép kontrasztját rontja. Emiatt 2 visszaverődés után már
csak kb. a fény 80%-a halad a fókuszpont felé, a maradék kb. 20% jelentős
része a kontrasztot rontja. CSAK ezt figyelembe véve egy 20 centis tükrös
távcső képkontrasztja már csak egy kb. 16 centis refraktornak felel meg
(mivel a diffrakciós limit közeli részletek felbontásakor a kontraszt
nagyjából egyenesen arányos az átmérővel és ez az am igazán számít
bolygózáskor). Természetesen modern, nagyobb fényvisszaverésű bevonatok
alkalmazásával ez a probléma csökkenthető. Aki ennek a hatásnak a létezését
a saját szemével szeretné látni, tegyen egy dielektrikus zenittükröt egy
belül jól árnyékolt APO távcsőbe és nézze meg a Hold mellett milyen sötét az
ég, majd ugyanezt próbálja ki egy hagyományos zenittükörrel. A különbség
nagyon jelentős lesz, pedig itt csak egyetlen tükörfelületet tesztelünk, míg
egy reflektorban legalább kettő van.

2. A(z aplanatikusra tervezett) lencsék nagyon érzéketlenek a jusztírozásra
míg a tükrös rendszerek igen érzékenyek. Mivel teljesen tökéletesen
jusztírozott távcső nem létezik, ezért minden távcső képét rontja
valamennyire a jusztírozási hiba. Csak éppen azonosan pontos jusztírozás
mellett a tükrös távcsövek képe sokszorosan romlik.

3. A termikus problémák a tükrös rendszerekben sokkal jelentősebbek, mivel a
nagy tömegű főtükör alul van, tehát a róla felszálló meleg levegő
végigfolyik a tubus belső fala mellett, a leképezést rontva. A refraktor
objektívje felül van, így a tubusban egy felülről lefelé csökkenő
hőmérsékleti gradiens alakul ki, de a levegő a tubuson belül NYUGALOMBAN
VAN. Mivel nincsenek hőáramlások, nem keveredik a hideg és a meleg levegő,
tehát nem okoz optikai hibát (pontosabban okoz, de sokkal kisebbet).

4. A lencséken átmegy a fény, a tükrökön visszaverődik. Ha az optikai
felület deformálódik (pl. az optika meg van szorítva a foglalatban, húzza a
gravitáció vagy nem egyenletes a hőeloszlása) akkor a tükör esetén a
mechanikai deformáció duplájával romlik a hullámfront, míg lencse esetén
(n=1.5 törésmutatóval számolva) a keletkező hiba a mechanikai torzulás fele,
tehát legalább 4x-es különbség itt is (de a légréses lencsék esetén még
ennél is kisebb, mivel a deformált lencsetag hátsó felülete is torzul, ennek
ellentétes az optikai hatása, tehát még a maradék hiba nagyobb részét is
kioltja).

5. És persze ott a kitakarás is, hozzáadva a segédtükör tartólábainak
hatását.

Ezen hatások midegyike bizonyított tény, de önmagában egyik sem okoz akkora
hibát, hogy vele indokolható lenne az okulárban látott képek különbsége.
Együtt azonban már jelentős a hatásuk.

A néphiedelem szerint a tükrök valamivel gyengébb kontrasztja kompenzálható
a nagyobb átmérővel. A nagyobb átmérő viszont több légköri zavarást is
jelent, tehát bolygózás során nehezebb vele a gyengébb kontrasztot
kompenzálni, mint azt elsőre hinnénk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy tükrös távcsővel nem lehet sok csodát látni
az égen, de szerintem a bolygós műszerek még sokáig a lencsék maradnak.

GyP