Hello mindenki!

Szarka Levente levelére referálva azt kell mondanom, hogy egyetértek

az előttem szólóval, de egy kis kiegészítést még hozzátenn
ék a
dologhoz, hátha érdekel valakit! :-)))

> Attól tartok, az általad emlitett 50e Ft körüli áron "csak"
kómakorrektor
> kapható, mely a Newton távcsövek LM-jének szélén fellépő
optikai
> hibák csökkentésére szolgál.

Teljesen igaza van Leventének. A "korrektoroknak" három gyakori (és

kb. végtelen számú ritkábban felbukkanó) típusa van, talán
érdemes
lenne "rendet rakni" közöttük:

1. Kóma korrektor, amely a kómát, azaz a csillagok kis "üstökös
sé"
torzulását javítja ki a látómező szélén. Erre olyan távcs
övekben van
szükség, amelyek nem "aplanatikusak", azaz nem korrigáltak egyszerre

a gömbi hibára (szférikus aberráció) és a kómahibára. Az am
atőrök által
használt tükrös rendszerek közül sok ilyen (pl.: a Newton eseté
n a
kóma borzalmas méreteket ölthet, a Schmidt-Newton esetén egy fokkal

jobb a helyzet, itt már kb. felére csökken a kóma, a Makszutov Newt
on-
ok esetén kb. ötödére-tizedére, a különböző Schmidt-Casse
grain és
Makszutov-Cassegrain rendszerek kómája meg létezik ugyan, de
általában nem zavaró (a kicsi látómező miatt), de tény az, ho
gy ezen
rendszerek egyike sem aplanatikus, kivéve az általam tervezett két
korrektorlemezes Makszutov-Newton rendszert, amelynek minden
optikai aberrációja gyakorlatilag nulla, de ennek sajnos az az ára, h
ogy
egyel több korrektor lemez van a távcsőben). 

2. A képsík korrektorra akkor van szükség, ha a távcső aplanati
kus
ugyan, de a képsík görbült, azaz az ideálisan éles kép egy g
örbe
felületen keletkezik. Ekkor a fotólemez szélén a csillagok fókusz
on
kívülre kerülnek, illetve az okulárban a látómező szélén
életlen a kép.
Vizuálisan ez általában nem zavaró, mert a szem magától újraf
ókuszál
a látómező szélén, de fotografikusan ez sajnos probléma. Erre e
gy
megoldás a fotólemez megfelelő formára hajlítása, de ez csak a

flexibilis médiumok esetén működik jól, egy CCD lapka
valószínűleg "elszomorodna", ha meghajlítanánk, ezért ekkor a

fókuszsíkot szokták egy lencsecsoporttal kiegyenesíteni. MINDEN
aplanatikusra tervezett két- és háromtagú lencse képsíkja
szükségszerűen görbült, a fókuszsík kiegyenesítéséhez s
ajnos el
kellene rontani egyéb aberrációkat. Ahhoz, hogy egy refraktor
aplanatikus legyen, legalább négy lencsetagra van szükség (Petzval

rendszer és annak variánsai).

3. A Chromacor (Színkorrektor) maradt utoljára, amely az akromatikus
objektívek színhibáját korrigálja, illetve egyes változatai az
olcsó
objektívek gömbi hibáját is ki tudják javítani, de he ezekez a

változatokat egy jó minőségű lencsével kombináljuk, akkor ann
ak a
képét elrontják. Tehát ezek csak adott gömbi hibájú távcs
őben
használhatók, én ilyet bizosan nem vennék. A Chromacor nagyon jó

eszköz, de elméletileg nem tökéletes, egy akromáthoz készült

színkorrektor ugyanis az optika törvényei szerint annál jobb, min
él
messzebb van a fókuszsíktól, és a Chromacor sajnos elég közel v
an
hozzá, mert a tervezésekor a fő szempont az volt, hogy mechanikai
átalakítás nélkül lehessen beszerelni bármely kész akromatiku
s
távcsőbe. Sajnos egy akromát színhibáját ELMÉLETILEG LEHETETL
EN
egy nagyobb látómezőben tökéletesen korrigálni, ez matematikai

értelemben is bizonyítható (és elég egyszerű a bizonyítása)
. Az egyik
megoldás a hiba minimálisra csökkentése azzal, hogy a korrektort
messzebb visszük a fókuszsíktól, így a hiba kevésbé lesz felt
űnő. A
másik (szerintem jobb) megoldás, hogy a hibát megszüntetjük azzal
,
hogy elvetjük azt az alapelvet, hogy a távcső elejében egy
hagyományos, azaz önmagában is használható, aplanatikusra
tervezett és önmagában akromatikusan színkorrigált (pl. Fraunhofe
r
vagy Steinheil) lencsecsoport legyen. Ehelyett oda egy olyan,
speciálisan tervezett lencsecsoportot teszünk, amelyikben a görbüle
ti
sugarakat szabad paramétereknek tekintjük, és az egész rendszert
(frontlencse csoport + korrektor csoport) egyetlen optikai rendszerként

optimalizáljuk. Így sokkal több a szabad paraméter, és az így

megnövelt számú szabadsági fokok már elég szabadságot engedne
k a
tervezőnek ahhoz, hogy olyan rendszert alkosson, amely megfelel az
apokromátoktól elvárt minden gyakorlati feltételnek (azaz a lekép
ezés
aplanatikus és ráadásul minimális a longitudinális színhiba, a

szférokromatizmus, az elsődleges és másodlagos színszórás az
optikai
tengelyen kívül). A tegnap említett 200/1800-as "kvázi-APO" rendsze
r
is ilyen, azaz sokkal közelebb áll egy igazi APO-hoz, mint egy
Fraunhofer akromát egy Chromacor-al (hiszen a Chromacor lényegében
az optika törvényeinek "megerőszakolása", ez a rendszer pedig az
optika törvényeinek "javunkra fordítása"). Ennek ellenére azt mon
dom,
hogy a Chromacor egy kiváló termék, ha nem is nagy a látómezeje,

akkor is olyan hatalmas előrelépést jelent, hogy simán megéri az
árát.
Kár, hogy nem könnyen beszerezhető.

Bocs, ha hosszú voltam...

Gyulai Pál

_________________________________________________________
____________
Menő csengőhangok (MP3 is!) és színes képek a mobi
lodra.
Nálunk szinte mindent megtalálsz, KLIKK IDE! www.7777oplogo.h
u