Sziasztok!

    Korábban írtam a saját 15cm-es F/4-es RFT-mről, ami íves
segédtükörtartókkal készült. Nos, mivel a sajátom a cucc így átépítettem 4
ágúra, mert kiváncsi voltam, hogy így milyenebb lesz a régihez képest.
Amiről nagyon ritkán vagy egyáltalán nem írnak, az az, hogy hogyan
viselkednek az íves tartólábbal készült segédtükörtartós Newtonok. Amire
tapasztalati úton rájöttem az az, hogy nem mindegy, hogy mekkora ívet adunk
a tartólábnak, milyen ívet tervezünk az adott tükörátmérőnek. Eddíg volt
szerencsém építeni 10-15-20-30cm es kivitelben ilyen távcsöveket.

A nagyobb átmérőjű tükrök esetében másként viselkednek a képalkotásban, mint
kisebbek esetén ugyan olyan ívmértéknél. A kisebb tükröknél nagyobb ívet
kell adni, a nagyobb tükröknél kisebb ív is elegendő. A 20-30cm-esnél
teljesen olyan a fényes csillag képe, mindha egy lencsés távcsőbe néznénk.
nincs a LM-t 4 felé szelő fényes diffrakciós tüske. Nagy átmérőknél ez igen
zavaró is lehet. Erről a kunszentmártoni Karesz is írt, hogy ívesre építeték
át a 300/1800 körüli Newtont, mert rohadtul zavarta őket a fényes
diffrakciós tüske.

Ernő 355/2100-as (?) Gemini féle Newtonjában is 1 karú láb van. Hát igen
szép a képalkotása.

Mindenképpen a távcsőépítőknek a 4 ágút ajánlanám elkészítési pontosság
miatt. És a 4 ágúnál szép a 4 tüske szerintem. Nem érdemes túlbonyolítani
valamit ha nem muszáj. Nos ezt is azt is kipróbáltam, mindegyik tetszik csak
nem mindegy hogyan készítünk el valamit. Mennyi fáradsággal, vesződséggel
jár a dolog.

A tükör ragasztásáról csak annyit, hogy ha az üvegkorong, amiből a tükör
készül elég vastag és 120 fokonként rugalmas szilpolasztal felhelyezzük a
tükröt, nem fog megfeszülni.  Sajna tudok egy esetről, amikor a korongban
feszültség volt és kisé utánnafeszült az optika. Ezt is tapasztalni kellett.
Mechanikus rögzítésű főtükörfoglalásnál is tapasztaltam hátulról
megfeszített torzulásos jelenséget. Szinte hihetetlen, hogy milyen apróságok
döntik el, hogy képalkotásban mit tud a távcsövünk a későbbiek során. A
mechanikus rögzítéseknél fontos nagy átmérőnél, hogy a tükör minimum 9
ponton alá is legyen támaszva igen rugalmas kör alakú párnákkal, nehogy a
súlya beleszóljon a dologba.
Szerintem van egy tól-ig mező, amiben elfogadhatjuk a távcső képalkotását.
Nem szabad betegesnek lennünk, mert sohasem örülünk a távcsőnek csak
állandóan a hibát látjuk meg. Nem az észlelés öröme lesz bennünk, hanem a
tökéletesség elérésének keserűsége.

És véleményem szerint érdemes kísérletezni, mert így olyan tapasztalatokra
tehetünk szert, amit a könyvek nem pótolhatnak.

Barátsággal: János