Sziasztok!
Egy minapi élményemet szeretném veletek megosztani! Nevezetesen, hogy 19.-én
helyi ido szerint 20 óra elöt néhány perccel észlelohelyemrol - az Uránia
Csillagvizsgáló terasza - a János-hegy elfedte a Napot!!!!!
Nem önmagában ez a mindennap megtörténo esemény ami ennyire érdekes, hanem a
látvány, amint a 63/840-es zeissel kivetítettem egy ernyore, így amikor a
Nap lassan a hegy háta mögé ereszkedett, a fák levelei kitakarták annak egy
részét, ezért a kivetített kép alsó részén a szélben hajlongó fák és azok
leveleinek kontúrja látszódott. higyjétek el, nagyon szép látvány.
A kellemeset a hasznossal összekötve, gondoltam észlelek egy kis Merkurt,
mert lassan közelít a legnagyobb keleti kitéréséhez. Naplemente után sokat
szugeráltam az eget, mire észrevettem az elso világító égitsetet.
Sikoltottam egyet, hogy ott a Merkur, de távcsobe pillantva meg kellett
állapítanom, hogy a Jupitert láttam. Ez önmagában még nem katasztrófa, de
szentul meg voltam róla gyozodve, hogy a Merkurt lekéstem. Ez viszont már
sokkal nagyobb baj! remélem nem kell elmagyaráznom miért......
Már csaknem lement a Jupiter is, amikor az ég alja még rendesen fénylett,
amikor feltunt egy nagyon gyanús dolog a Jupiter fölött jóval. Bingó!!!
Megvan a Merkur!!!
A Merkur feelingen kívul semmit nem tapasztaltam akkor, mert a kis zeiss
távcsövet max 50x-ig sikerült felnyomni, ez pedig ugyebár nem sok...
De a Merkur észlelés akkoris egy különleges dolog, és amit sok csillagász
évek munkája után sem mondhat el magáról: most voltam Merkurt észlelni...
Pláne, az a ritka körülmény, hogy a Jupiter ment le hamarabb - erról jut
eszembe, itt az ideje búcsút venni ettol a remek égitesttol.
A 19,-e éjszaka még két nagyszeru dolgot eredményezett: nevezetesem egy elég
jó M13 észlelést, meg persze az elmaradhatatlan M57-et.
A legjobban csak azt sajnálom, hogy nem vártam meg a Marsot....
Mindenkinek remek észleloidot kívánok:
Heidrich Gábor
|