Kedves Amatőrcsillagászok (és Profik)!

Egy dilettánsnak tűnő kérdésem lenne a nyitott Newton tubusokkal
kapcsolatban.
Az világos számomra, hogy ilyen szerelésben könnyebb a tubus, de
gyorsabban is
szennyeződik az optika. Az is OK, hogy szinte percek alatt kellően le
tud
hűlni a rendszer "üzemi hőmérsékletre". Számomra viszont még
megválaszolatlan
kérdés, hogy a tubus nyitottsága miatt mennyire ronthatja le az
észlelt kép
minőségét a távcső mellett ügyködő észlelő testéből
áradó hő. Egy zárt falú
rendszernél jóval tovább kell várni a hőmérséklet kiegyenlít
ődésére,
azonban utána tudtommal főleg már csak arra kell vigyázni, hogy ne a
tubus
nyílása elé leheljünk állandóan, vagy hogy ne üldögéljen
egy "forró vérű"
kibic pont a teleszkóp
nyílása alatt, amikor -15 Celsius fokos éjszakában próbálunk
észlelni.
Hasonlóan kérdés, hogy hajlamosabb-e a nyitott rendszer optikája a
párásodásra?
Esetleg az a megoldás, hogy hagyjuk gyorsan lehűlni a nyitott tubusos
rendszert,
azután valami könnyű, hőszigetelő anyaggal (pl. polifoam)
beborítva védjük
meg testünk melegétől és a párától a belső teret? Lehet,
rosszul emlékszem,
de mintha
Berkó Ernő nagy Newton-reflektorát láttam volna egyszer így
"bebugyolálva".
Szóval: mennyire hátrányos a nemkívánatos hőáramlás
szempontjából a nyitott
tubusú szerelés?

Baráti üdv: Csörgits Gábor