Bocs a subject-ért, de ez jutott eszembe.

Mivel most nincs ég, így ráérek a listán szórakozni.

Először is minden rendszer rendelkezik kitakarással :-)))
Hiszen az optikák átmérőjének véges volta miatt,
a kívűl eső (nem is létező) területek "ki vannak takarva"
a képalkotás lehetősége elől.

Alapesetben az optikák köralakú átmérővel bírnak,
ebből adódóan a tiszta rendszerek a csillagokról
körszimmetrikus képet adnak (Airy-koronggal,
diffrakciós gyűrűkkel), persze ha a légkör megfelelően
nyugodt, és az optika minősége megfelelő, és az
optikai tengelyek egybeesnek.
A fényútba behelyezett minden "műtárgy" egy a kör-
szimmetriát megbontja, torzítja.
Ha egy Newton rendszerű távcsőnél tengelyen kívül
elhelyezett kisméretű (főtükörnél kisebb) köralakú
diafragma elvileg használható lehet. Jó példa erre
néhány Nap megfigyelésére használt távcső. Bár itt
a kis átmérőt a kisméretű (és kedvezőbb árú) szűrő
indolkolja inkább, nem a központi kitakarás hibáinak
redukálása. Saját meglátásom szerint ilyen esetben
a leképezés nem lesz ideális, hiszen az optikai ten-
gely egyirányban eltérül. Valószínűleg kómát okoz
a leképezésben a "tengelyenkívüliség".

Gyakorlatilag hasonló tengelyenkívüliséggel rendel-
keznek a ferdetükrös rendszerek is, de ott az optikai
felületek megfelő csiszolása "hozza helyre" a képet.
Több kisebb méretű diafragmát a CCD-s amatőrök
használnak fókuszálási célból (Kvik-fókusz), erre
a célra alkalmas is egy bizonyos objektív (tükör) átmérő
alatt. 10 cm-es refraktornál ezt használtam én is.
A 35-ös távcsőnél már ez a módszer nem vált be.
A nagy átmérő miatt, nameg az általában csak
közepes seeing miatt az eltérő légköri hatásokon
keresztül (a két lyukon) beérkező fénysugarak csak
nagyritkán találkoztak egy pontban, külön életet
éltek. Vizuálisan nem próbáltam ugyan, de el tudom
képzelni azt az össze-vissza változó szellemképes
látványt, ami az okulárnál fogadott volna. Persze
ilyen esetben a teljes tükör képalkotása sem az
igazi, de többé-kevésbbé körszimmetrikus
látványt biztosít némi lobogással, elkentséggel.
20 cm-es átmérő alatt persze ez a hatás kevésbbé
lehet feltűnő, de mindenképpen jelen van, leképezést
rontó hatással. A kisdiafragmák számától függően
kettős-hármas-négyes, stb. szimmetriát mutató, nem
körszerű képpel.

Ha pl. a tükör külső átmérőjét kezdjük diafragmával
csökkenteni négyszög-hatszög alakú takaróval, akkor
a csillagról alkotott képen ez "tükröződni" fog. Szép
csücskös négy, vagy hatágú csillagképet láthatunk.
Ezt speciális esetben kettősészleléseknél is szokták
alkalmazni, ha "fel akarjuk fedni" a diffrakciós gyűrűn
csücsülő halvány társat. Persze bolygózni ne nagyon
akarjunk az így "elrontott" távcsővel.

Ha egyéb alakú (íves, stb.) diafragmákkal akarunk
kisérletezni, szintén hasonló jellegű, inkább káros
hatásokkat fogunk tapasztalni.

Végül egy kisérleti javaslat:
Vegyünk elő egy "tiszta" rendszerű optikát. Keresőt,
vagy egyég refraktort. Tegyünk az objektív elé egy
"műmozaikot" (teaszűrő, tésztaszedő, stb. :-))),
majd nézelődjünk vele. Egyrészt tapasztalatot lehet
szerezni a mozaiktávcső-készítés nehézségeiről,
de az összetett szeműek látásmódját is lehet vele
gyakorolni.

Remélem a levél humoros részét mindenki úgy is
fogja fel.

Üdvözlettel : Ernő.