Szarka Levente baratommal hajnali 01:15 UT-kor elindultunk a mar korabban kiszemelt helyszinre,
ami Kecskemettol mintegy 9 kilometerre Nagykoros iranyaban, egy szantofold melletti folduton volt.
Utkozben, affele feszultseg levezetokent, Levente elmeselte a rendorokkel valo ejfeli afferjat
(bovebben lasd CSILLA 3591).
01:30 UT-kor kiszalltunk az autobol es megrokonyodve lattuk: elkezdett felhosodni. Kipakoltuk a
muszereket es remenykedve vartuk a napfelkeltet. Idokozben ket ismerosom is csatlakozott hozzank.
Ahogy kozeledett a napfelkelte idopontja, egyre idegesebb pillantasokat vettunk a horizontkozeli
felhokre. Nem sokkal napfelkelte elott a Venuszt meg el tudtuk csipni egy felhoresben majd gyorsan
visszaallitottam a tavcsovet a napkorong varhato felbukkanasanak a helyere. A felhok csak nem
akartak a horizontrol elmozdulni, pedig a zeniten mar teljesen derult lett.
Mar-mar lemondtam a napfelkelterol, amikor 02:53 UT-kor (1 perccel a vart idopont elott)
megpillantottam egy kis pirosas fenylest a horizonton.
Nem akartam hinni a szememnek (es a szerencsenknek): ez a Nap.
De milyen Nap volt!
A mar tobb mint 50%-os fazisnak koszonhetoen eloszor a napsarlo baloldali szarva emelkedett fel a
tavoli fak kozott, majd fel perc mulva a masik szarva is.
Ilyen gyonyoru napfelkeltet meg nem lattam. Felelmetesen "torz" Napkorong kelt fel: nemhogy a
refrakcio szokasosan eltorzitotta a Nap alakjat, hanem a Hold altal "kiharapott" resz miatt is
megvaltozott a szokasos kep.
Ekkor eszeveszett tempoban fotoztam, csak az elso nehany percre ellottem egy teljes tekercs filmet.
Sajnos ezutan a fogyatkozo Nap hamarosan felemelkedett a felhokbe es csak a maximalis fazis utan
bukkant ki ujra egy felhoresben (3:28 UT korul).
Idokozben a Csehorszagban tartozkodo unokatestveremmel beszeltem, aki szinten a Napfogyatkozast
figyelte meg, majd egy kecskemeti amatortarsam (Kecskemeti Peter) jelentkezett be gyors
elmenybeszamoloval.
Miutan mar kibujt a felhok kozul a Nap, mar szukseg volt a napszurokre is a megfigyelesekhez.
A tovabbiakban a felhok kozott bujkalo Napot tobbszor is sikerult megfigyelni es fotozni.
A fenyviszonyokon hatarozottan latszott, hogy nem egy szokvanyos napfelkelte: ahelyett hogy egyre
vilagosodott volna, inkabb stagnalt a vilagossag merteke. A DCF oramon figyeltuk a homersekletet
is: a napkeltekori 14.1 fokrol a fogyatkozas alatt 12,5 fokra csokkent a homerseklet es csak a
fogyatkozas vege fele kuszott vissza a 14,1 fokra, illetve tovabb is emelkedett.
Az utolso percekben teljesen a felhok fole emelkedett a Nap (jellemzo, hogy ekkorra mar csak a
Nap elott illetve a horizonton voltak felhok, minden mashol teljesen derult volt az egbolt).
A fogyatkozas veget mar zavartalanul figyelhettuk meg, csak egy ugrandozo nyul es bekesen setalo
ozek voltak a tarsaink a fogyatkozas vegenek megfigyeleseben.
Az utolso kontaktusrol sajnos lemaradtam, mert a legvegso pillanatokig fotoztam es mire
visszatettem az okulart a tavcsore, a Hold mar levonult a Napkorongrol.

Emlekeinkben (es a fotoinkon megorokitve) orokke emlekezetes lesz ez a Napfelkelte.


Tavcso: 235/2350-es Celestron Schmidt-Cassegrain, 73x-os nagyitas, es
7x50 B
Eszleles helye: Kecskemet,
Idojelado: DCF77
A fenykepezes primer fokuszban tortent Fuji 100-as filmre, Canon EOS 300-as geppel.


Szollosi Attila