Nem találok szavakat az idei Kiskun táborra.
Na de mégis csak

Ritka jó csillagász tábor volt.
A táborba az első napján érkeztem nem sokkal délelőtt 9 óra után,
azonnal neki is láttam a megfelelő helyen felállítani a sátramat. A
sátor helye kulcsfontosságú egy éjszakai bagoly stílusú táborban:
ahhoz hogy reggel minél tovább tudjak aludni egy átészlelt éjszaka után,
a sátornak annál tovább árnyékban kell maradni délelőtt.
A sátor felállítása után a hűtőben elhelyeztem a romlandó élelmemet, ami
ebben a nyári időszakban nagyon fontos. Sajnos most nélkülöznünk kellett
a nagy sikerű üdítős hűtőt, de szerencsére a közeli Jászszentlászlón be
tudtunk vásárolni megfelelő itallal (ki sörért, ki Coca Cola-ért él-hal)
és volt (még ha nem is egy hétre való) hely a hűtőben, maximum minden
másnap elmentünk bevásárolni. Miután az étel-ital kérdés gyorsan
lerendeződött, felállítottam a Celestron 9.25-met az észlelőrétre, ez
volt az első távcső a táborban felállítva. A délután eltelt az ismerősök
üdvözlésével és beszélgetéssel, majd az estére készülődve beállítottuk
még nappal a Holdat és bemutattuk a már távcső körül lézengőknek, volt
aki még le is fotózta a szakmai iránymutatásom mellett. Nem sokkal
napnyugta előtt megérkezett Szarka Levente (makszutov.hu) az új
távcsövemmel, de tekintve hogy több óráig tartó összeszerelés után
lehettet volna csak az éjszaka használni, inkább másnapra estére
halasztottam a távcső felállítását. Nem sokkal napnyugta előtt
megtörtént a hivatalos tábornyitó, majd a távcsöveké lett a fő szerep. A
szokásos nyár esti látnivalókat állítottuk be a távcsövekbe és mutattuk
meg nem csak a táborlakóknak, de néhány külsős érdeklődőnek is.
Bámulatra méltó volt Gyenizse Péter távcsöves bemutató képessége, tanúja
voltam amint órahosszakon keresztül mesélte a csillagképekhez és
csillagokhoz kapcsolódó történeket, legendákat, még fél füllel hallgatva
is zene volt füleimnek.
Nem sokkal éjfél után megritkult az érdeklődők hada, a komolyabb
észlelések felé vettük az irányt. Legfőképp a Jupiter nemrég felfedezett
becsapódásos foltját szerettük volna észlelni. Én még élénken emlékszem
arra a 15 évvel ezelőtti pillanatra, amikor a kecskeméti Planetárium
előtt egy nyári éjszakán először megpillantottam a Schoemaker-Levy 9
üstökös darabjai által keletkezett foltokat a Jupiteren. A történelem
ismétli önmagát és egy másik, későbbi nyári napon újra átéltem a
várakozás izgalmát: látszik e a folt? De még hogy! A 15 évvel
ezelőttihez képest kicsit kisebb és halványabb volt, de amint a légkör
megfelelően lenyugodott, megcsodálhattuk a változatos Naprendszerünk
újabb bizonyítékát. Levente megmutatta, hogy a legújabb web kamerája
milyen csodálatos képeket tud készíteni a Jupiterről, igaz ehhez kellet
az utóbbi évek egyik legjobb nyugodtságú nyári éjszakája is. Hajnalra
sajnos megjelent néhány kisebb felhő egy közeledő hidegfront jeleként és
a légkör nyugodtsága pillanatok alatt leromlott. Miután elégedetten
nyugovóra tértünk, álmunkat sajnos megzavarta a hirtelen viharossá
felerősödő szél, sokak sátra megsínylette, például a mellettem levő
fiatalok sátrát le is bontotta a szélvihar, de szerencsére egy kis
kalandon túl semmi komoly nem történt.
A tábor második napján a Jászszentlászlói repülős napra látogattunk ki,
ahol nagyon finom bográcsgulyást és pacal pörköltet ehettünk, hálások
voltunk a vendéglátásért.
Délutánra visszatértünk a táborba a számomra nagyon fontos eseményhez:
szereljük össze a 30 cm-es Orion Dobson távcsövemet (Orion XT12i
IntelliScope Dobson). Nagyon jó távcső a C9.25, erről még a tábor első
éjszaka is meggyőzött a Jupiter a felhősávjaival, de mindig is vágytam
arra, hogy halvány objektumokat is megfigyeljek. Erre adódott a jó
alkalom, amikor is megláttam a Levente beharangozó ajánlatát a Orion
IntelliScope Dobsonokra. Sikerült úgy szervezni a dolgokat, hogy az első
ilyen távcsövet a pont a Kiskun tábor ideje alatt kaphassam meg, rögtön
a legideálisabb körülmények között ki is próbálhassam.
A bedobozolt Dobsont a lelkes érdeklődők segítségével kibontottuk
(http://www.makszutov.hu/forum/viewtopic.php?t=398) és több mint 2 órai
munkával összeszereltük. Jó móka volt, szerelés közben még
Ikeascope-ként is emlegettük a távcsövet (az este beállta után viszont
új nevet adtunk neki). Miután Levente bejusztírtozta a tubust, tűkön
ülve vártam az estét hogy kipróbálhassam. A Hold szerencsére fent volt a
nappali égen, elég volt rá egy pillantás: minden rendben levőnek
látszott: kráterek élesen és kontrasztosan látszottak. Végre lenyugodott
a nap és elkezdtük a távcsövet tesztelni.
A távcső a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalta. Az optika minősége
kiváló, Berente Béla is elismerően hümmögött, megkockáztatom, hogy
prémium minőségű, igaz, Ronchi ráccsal még nem lett tesztelve.
A fénygyűjtő képessége egészen fenomenális.
Csak felsorolásként megemlíteném, milyen extrém szépségeket láttunk
(többek között) a távcsövemmel:
- M57 planetáris köd központi csillaga,
- magjáig felbontott M13 (és még számos) gömbhalmazt, az M4 a Skorpióban
már nyílthalmaz formát öltött,
- gyönyörű színes halvány planetáris ködök (NGC 7009, NGC 6210, stb)
- Dumbbel köd (M27) íves ködfülei (dehogy almacsutka),
- Bagoly köd (M97) szemei,
- Jupiter becsapódásos foltja, finom részletek a felhsávokban,
- Androméda galaxis 2 görbült porsávval és 2 kísérő galaxisával egy LM-ben ,
- Az egy LM-ben levő Fiastyúk fényes csillagai ködbe ágyazottan,
- Rák köd, Vénusz bolygó és a zeta Tau egy LM-ben mindössze 7 fokkal a
horizont felett,
- Lagúna köd (M8) több mint egy fokos kiterjedésű ködként sejtelmesen
gomolyog,
- Trifid (M20) mint a fényképeken,
- 5-es Mars korongon felszíni részlet,
- Triangulum (M33) galaxis hatalmas spirálkarjai,
- Örvényköd (M51) és M101 kicsiny spirálkarjai,


Még számtalan galaxis, köd, nyílthalmaz, gömbhalmaz, planetáris köd és 2
üstökös került távcsővégre, a C9.25-öm után szinte egy teljesen új
Univerzum nyitottam meg kapuit.
Olyannyira, hogy a további 3 éjszakán keresztül nem is néztem bele a
régi távcsövembe.
Vasárnap a Szegedi csillagvizsgálóba és városi látnivalókba volt
szervezett program, de a hosszú éjszaka után képtelen voltam időben
felkelni és részt venni rajta. Délután újra szétszedtük az új
távcsövemet, mert problémát észleltünk a függőleges tengely
mozgatásában, de gyorsan rájöttünk a hiba okára és könnyedén orvosoltuk.
Estére már sokkal tökéletesebb távcső várta az éjszakai bevetést a
vulkáni porfelhő által bíborszínűre festett naplemente után. A sötétedés
után távcsövemnek most már a kézi vezérlőjét, vagyis az IntelliScope
funkcióját kezdtük egyre aktívan használni. Ezt az égi objektumok
beállítását megkönnyítő funkciót inkább Push-To-nak lehetne hívni mint
a már ismert Go-To-nak, mert a távcsövet kézzel kell arrébb lökdösni
(Push) egy objektum beállításához. A kézi vezérlő abban tud a
segítségünkre lenni, hogy megmutatja mennyit kell vízszintesen és
függőlegesen a távcsövet mozgatni hogy egy kiválasztott objektum a
látómezőbe kerüljön. Nagyon elégedett voltam vele, valóban nagy és gyors
segítség egy-egy objektum beállításakor, igaz a pontossága egy-egy
égterületen változó, de szerintem a tapasztalat hiánya okozta leginkább
a problémát. Hétfőn az átaludt csoportkép elkészítése után a legutolsó,
egyben a legemlékezetesebb éjszaka elé néztünk. Ez már a negyedik derült
este volt sorban, nem is lehetne szebbet egy csillagász táborba kívánni.
Talán mégis: legyen egy nagy távcső is a közelben. Az este a szokásos
módon kezdődött, újabb és újabb érdeklődőknek mutattam meg a már
sokadszorra beállított objektumot, de valahogy nem lehetett megunni. Már
majdnem pirkadt, kicsit fáztunk és fáradtak, kialvatlanok voltunk,
amikor egy hirtelen ötlettel vezérelve elkértem Lehel nagylátómezejű
Pentax csodaokulárját. Ha nagy a látómező, akkor kezdjük nagy
objektummal: Androméda galaxis. Amint beállítottam a távcsőbe és
belenéztem az okulárba, az eddigi napok látnivalói hirtelen
jelentéktelennek tűntek. Így én még ezt a csodálatos galaxist nem
láttam. A lélegezetem is elállt a látványtól, mintha a már ismert, mások
által sok órahossza alatt fotózott felvételt láttam volna viszont,
élőben. Ez a galaxis ott kavargott látómezőben, 2 finoman görbült
porsávval és a 2 kísérő galaxisával együtt. Miután mindenki megcsodálta,
továbbállítottam a távcsövet a Fiastyúkra. Szinte az összes csillaga
belefért az LM-be, kicsit furcsák voltak a csillagok, de akkor nem
jöttem rá miért. Még befutott egy-két érdeklődő, gyorsan
visszaállítottam az Androméda galaxisra, majd ezután újra vissza a
Fiastyúkra. Alaposabban megszemlélve a csillagokat, furcsa, szinte
szellemszerű valami vette körül a csillagokat. Észrevettem, hogy ez a
furcsaság pont a Merope-nél türenkedik ki jobban és ekkor esett le a
tantusz: a Fiastyúk csillagai finom ködbe vannak ágyazva! Egymás után
néztük meg szinte megbabonázva a látványtól. Ráálltam a Triangulum
galaxisra, örvénylő ködösséget láttunk. A kakasok már elkezdtek
kukorékolni, amikor a Vénuszt állítottuk be távcsőbe és a szerencsés
időzítésnek köszönhetően a Rák köd és a zeta Tau is belefért a
látómezőbe és könnyedén látszódtak egyszerre. Csak megemlíteném, hogy a
Vénusz és a Rák köd között kb. 13 magnitúdó, azaz több mint 150000
szeres a fényességkülönbség Miután már hajnalodott, felkészültünk az
éjszaka záróepizódjához, a 4 darab negatív fényrendű Irídium felvillanás
megfigyelésére, én még gyorsan a Mars bolygót is megnéztem 600x
nagyítással a távcsővel és egy sötét foltot is láttam a mindösszesen
5-es bolygókorongon. Az Orion csillagképben látható műholdfelvillanások
után már szinte teljesen elcsigázottan, de boldogan feküdtünk aludni.
Említésre méltó, hogy a távcsövezésben hajnalig velünk tartott Lehel,
aki bizony már 60 éves is elmúlt, de kitartását és lelkesedését nem egy
fiatal megirigyelhetné
A tábori búcsú számomra kedden jött el, amikor nem kis logisztika bravúr
után nem csak a C9.25 fért be állványostól az autóba (5 ajtós Opel
Astra), hanem az új Dobson távcsövem is.
A további beszámolók szerint folytatódott a derült éjszakák sora a tábor
időtartama alatt, talán már csak egy kicsit párásabbak lettek az esték.
Igazán élmény dús, jól szervezett volt a tábor, sajnálhatja aki nem jött
el, de sebaj, jövőre biztosan lesz újabb tábor, akkor találkozhatunk újra.