És ne feledjük, hogy az Antares továbbra is kettőscsillag:

Lásd például:

Antares (Alfa Sco, ZC 2366) fedése a Hold által, 2005. február 4-én

03:55-kor zörgött az ébresztőóra. Az ég felhőtlen, bár alul homályos.
04:00-től figyeltem, lerögzített 20x80 binokulárral a Holdat, pécsi szobánk
déli ablakából. Szépen látszott a hamuszürke fény, a tengerek, és a
fényes sarló déli csücske mellett a csillag: az alfa Scorpii. Szabad
szemmel már nem látszott.
Percről percre, egyre közeledett a csillag, bár nagyon a déli részen volt,
szinte súrolóan. Egyre inkább összetapadt a Hold fényes részével.
Nagyon jól látszott az eltűnése! A belépés ideje: 04:08:10 UT.

A kilépés megfigyelése sokkal nehezebb volt, mert a Hold mögött nem
lehetett látni a csillagot. A szép hamuszürke fényt és a sötét ég mezőjét
folyamatosan néztem 04:35-től, várva a kibukkanást. Időmérőm pedig az
órát figyelte. Tíz perc után: a látómezőben egyszer csak megjelent egy
csillag: ez pontosan és éppen 04:45:00-kor volt. Azonban ezt követően a
csillag 5-6 másodperc múlva erőteljesen kifényesedett! Ez megzavart!
Utóbbi ideje 04:45:05-re vagy 04:45:06-ra tehető, jóval bizonytalanabban.
A két lépcsőben való kilépésnek oka, hogy kettőscsillagról van szó
(1,0+5,4 2,9  PA 274). Nyilván a kettőscsillagnak először csak a
halványabb társa jelent meg (olyan 5 magnitudós lehetett), majd utána
maga a főcsillag is előbújt, és így már teljes volt a fényük.
Rögtön utána, 04:45:25-kor már szabad szemmel is látszott az Antares.
Sőt még egy órán át, egészen 05:47-ig szemmel látszott a csillag a
Holdtól jobbra.

Az időmérés DCF órával történt. Az időmérő segédem: Keszthelyiné
Sragner Márta volt, aki ágyban, párnák közt végezte fontos
tevékenységét.