25 Aug 2004, 19:27-kor OKKULT-l: Szabó Sándor írta:

> Kérlek, az osztottkörökkel próbálkozz meg mostanában is
> megkeresni a csillagot és számolj be róla: - látszik-e,
> mekkora nagyításokkal milyen a látványa? - látszik-e
> kettőssége? - mi lehet az a minimális távcsőátmérő,
> amivel még látható?
>
> Sanyi
>
> ----- Original Message -----
> From: "OKKULT-l: Vaskúti György"
> To: Sent: Wednesday, August 25,
> 2004 9:14 PM Subject: Re: (287) Nephthys okkultacio
> Szeptember 6-an
>
>
> 25 Aug 2004, 7:02-kor OKKULT-l: Szabó Sándor írta:
>
> > Most már csak azt szeretném kérdezni, ki az aki
> > készül megfigyelni ezt a fedésrt?
> >
> > Sanyi
>
> Én tervezem...
>
>
>    Üdv.:  Vaskúti
>  http://csillag.bacska.hu
>
>
>
T. levtársak!

"Más munkája mindig könnyebbnek látszik, és
minél jobban csinálja, annál könnyebbnek!"

A fenti kedvenc mondásomat úgy módosítanám,
hogy akinek sikerül a szóbanforgó okkultáció
kapcsán megkeresni és végigkövetni a csillagot, az
már szerencsésnek mondhatja magát (a kettősség
észlelése és az általa okozott 1m-s fénycsökkenés
szerintem a vágyálmok kategóriájába tartozik úgy
általában...)

A lényegre térve: Sanyi kérésére - függetlenül attól,
hogy Szentléleken 15 cm-es távcsővel látták -
tegnap délután kipróbáltam az éta Oph-t 16:15 és
16:40 UT között, derült égen, 200/1120-as
Newtonnal.

- 66x-ossal, 1 fokos LM-vel néhány perc alatt nem
sikerült észrevennem.
Ilyenkor mindig szoktam arra gondolni, hogy esetleg
valami elállítódott, ezért egy fényesebb objektummal
ellenőrzöm az osztott körös beállítást. Erre a jelen
esetben nagyon jó az ANTARES, ugyanis 41
perccel jár előrébb, és a fényessége 1m. Ezzel nem
is vollt semmi gond, tökéletesen látszott. Ilyen
ellenörző csillag a pontos fókuszírozást is segíti.
Sajnos visszaállva a célra, az most sem látszott.

- Gondoltam megpróbálkozok a Zeiss ortho oklival,
aminek a nagyítása 90x, LM-je viszont csak 27´.
Ezzel látszott az éta Oph, méghozzá meglepően
fényesen! Utána a 66x-os is mutatta!
Ezért írtam a bevezetőben, hogy szerencsésnek kell
lenni; gyakorlott amatőrök jól ismerik azt a
jelenséget, hogy a _biztos észlelés után_ már
kisebb nagyítások is megmutatják ugyanazt.
Sajnos ennek az ellenkezője is igaz: amíg
feljegyeztem a feljegyzendőket állt a távcső, és
bizony 1-2 percbe beletelt, míg az 1-2 fokra
eltávolodott csillagot újra sikerült megtalálnom.
Ugyanez a veszély fennáll az okulárváltáskor és
élességállításkor is! Persze ha óragép van és jár,
akkor ilyen probléma kevésbé áll fent, de én elég
ritkán használom, mert saját készítésű mechanika
lévén kicsit macerás a kezelése...

- Kíváncsiságból megpróbálkoztam 280x-os
nagyítással is. A csillag egy lehangoló maszat volt -
tubusbeli és légköri turbulencia!! -, nem szólva a
nagyon kicsi látómezőről. A kettőscsillag felbontása
természetesen szóba sem jöhetett...

Összegezve a fentieket, valamint megtoldva még
néhány észrevétellel:
1. mődszer: direkt célra állás:
Érdemes az Antaresen ellenőrízni a pozicionálás
pontosságát valamint az élességállítást; nagy
nagyításnak szerintem több a hátránya, mint az
előnye.
2. mődszer a korábban javasolt, más csillag
beállítása, majd időeltérés számítása.
(Hogy ez mire jó, fogalmam nincs :-((( )
Ennél előfordulhat a hőmérséklet okozta
fókusztávolság változás, ezért ami kiváló élesség
éjszaka, az életlen lehet nappal - egyenes arányban
az okulár fókuszával, azaz a nagyítással; továbbá az
eltérő horizont feletti magasságból adódó refrakciós
hatás is okozhat "érthetetlen" eltéréseket...
3. Indokolatlanul ne cserélgessünk okulárt,
vigyázzunk arra, hogy ne lökjük meg a távcsövet,
mert ha pechesek vagyunk, pont akkor veszítjük el a
célcsillagot, amikor nem kellene...

Ha valaki a fentiek segítségével végez sikeres
észlelést (elsősorban természetesen a témában
először próbálkozókra gondolok), akkor vállalom
mások rosszallását a hosszúra nyúlt levélért.


   Üdv.:  Vaskúti
http://csillag.bacska.hu