Papp Sándor írja:
 
 
> Nem annyira a hajnali észleléshez "nem fűlik a fogom",
> mint amennyire a felfázáshoz. Tavaly kb. ugyan ebben
> az időszakban sikerült felfázni.
 
No igen.
 
A fiataloknak sem szabad könnyen venni a megfázás veszélyét, a Sándor-korúaknak,
(meg az Asztalos korúaknak) még annyira sem.
 
Én egy kis műhely féle elé telepszem ki, és a hideg éjszakát megosztom a kinnlét és a
bennlét között. A műhelyben villany van, egy székre fűthető párnát tettem, a
talajra egy hőfolszabályzós rezsót, rajta vastag vaslappal. A vaslap tartósan
ötven fokosra van felfűtve. Időről-időre bemegyek, a térképek miatt amúgy is bemennék.
Ekkor melegre ülök le, a talpamat a cipőn át a vaslappal melegítem.
Egy kisméretű hajszárító is van ott, átfújom vele az arcokmat, a nyakamat, vágül a ruházat második
és harmadik rétege közé meleg levegőt fújok.
 
Leírtam, hátha valakinek még nem állt így össze a dolog.
Ezzel a segítséggel bírom is a téli éjszakákat, nem szoktam megfázni.
 
 
Üdvözlettel:
 
Asztalos Tibor