Kedves Változósok!
  A korábban PIR által csatolt pdf fájl megmozgatta a fantáziámat,
annak ellenére is, hogy nem tudok németül.
Tavasszal már próbálkoztam a legfényesebb csillagok fotózásával
egy egyszerű 2 megapixeles géppel, akkor úgy plusz 1 magni
volt a Hmg a géppel alapobjektivvel.
Akkor ha kapna egy lencsét, jobban is tudna látni  :)
Lehetne példaul ALGOL minimumot fotózni, ami megy
filmes géppel is, de nem eppen olcsó, még a Rossmannban is 1200 Ft
egy sikeres tekercs és a képek.
Így a digi camerával egy CD korongra sok kep elferne, mert úgy
0.3 Mb volt 1 kép mérete.
A cikkben felsorolt változók mind kedvenceim.
Ezzel a dologgal kisérlezezni fogok.
  Szilard  hozzászólásához annyit,
hogy én régóta folytatom a csillagok
fényarányainak becslését.
Alább egy a napokban irt cikkemet olvashatjátok a temarol.
Így kezdtem változózni.
  Ha pl. az ALGOL 30 korul van, akkor más talan mar nem is fog hozza
az észleleshez, mert onnan mar csak 3 tized a minimumig, de ha
kiválasztod pl. a delta Perseit oszehasonlitonak es kikialtod a fenyet
100 szazaleknak, aztan azt becsulod, hogy hany szazalek ehhez kepest
az ALGOL akkor jo kis lejtot fogsz kapni.
   A lejto aljanak idopontjat kell meghatarozni, es teljesen mindegy,
hogy a lejto milyen mely illetve milyen mertekegyseggel van leirva.
  A delta Cepheit sem magnitudokban irom, hanem a mellette levo
epsilon Cep az 1. fokozat, a zeta Cep a 10. fokozat, a delta pedig
pont 1....10 kozott hullamzik.
     Tegnap hajnalban az epsilon AUR 33 volt.
PSK
A cikk:
Változós Komádiban
Amikor a kilencvenes évek elején amatőr észleléseimet kezdtem, hamar a változócsillagok felé fordult a figyelmem. Kis nehézség volt az, hogy úgy harminc ALBIREO-n kívül Rdc atlasz, illetve a könyvtárban a TÁVCSŐ VILÁGA, FÖLD ÉS ÉG régi számai voltak és a CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYV. Ez még nem is olyan rossz egy határ melletti faluban.Tehát változócsillagokat találtam a főleg kisbolygó-keresőtérképeken. Sajnos többnyire csak a változók neve és helye volt bejelölve, semmi más. Vajon milyen csillag lehet? Mira, vagy fedési, cefeida, vagy valami más? Nagyon érdekeltek
ezek a dolgok. Valahogy észlelni kellene őket. Közvetlen becslésre nem nagyon volt lehetőség a kis számú bejelölt összehasonlító miatt. Közvetlen becsléssel a fényesebb változókat észleltem, mert összehasonlítóik értékei megtalálhatóak voltak a CSILLAGÁSZATI ÉVKÖNYVben. Így 4 magnitúdóig rendben volt a dolog, de alatta nem. Megvizsgáltam hát a TÁVCSŐ VILÁGA ezen témával foglalkozó részét. Az Argelander-módszer szépen el van magyarázva (752.-756. o.), de sok csillagnál sok időt kellett a valódi fényesség kiszámításával tölteni. Argelanderrel kapcsolatban a könyv megjegyzi, hogy ő már akkor is sok értékes megfigyelést végzett, amikor a bonni csillagda
igazgatója volt, bár a csillagda akkor még fel sem épült. Tehát nem állította meg a kutatóvágyát a lehetőségek szerény volta. Azon tanakodtam, hogy hogyan lehetne könnyen megfigyelni a térképeken lévő változókat úgy, hogy ne kellene a nappalokat átszámításokkal tölteni. Egyszer aztán jobb híján azt írtam a füzetembe, hogy a Változó másfélszer fényesebb az Összehasonlítónál. Majd azt, hogy a Változó 1,1x fényesebb az Összehasonlítónál. Ezen elgondolkodva,
meg is volt a problémám oldva. A fényességarányok becslésénél nincs is feltétlenül szükség a csillagok Magnitúdóértékeinek ismeretére. Tehát így néz ki:
Ha a Változó megegyezik az Összehasonlítóval akkor a bejegyzés 10.
Ha a Változó 1,5-szer fényesebb az Összehasonlítónál akkor a bejegyzés 15.
Ha a Változó 2-szer fényesebb az Összehasonlítónál akkor a bejegyzés 20.
A tizedesvesszőket itt elhagytam a könnyebb kezelhetőség kedvéért. Csillagkatalógusokból vett adatokkal összevetve ha a Változó 1,8-szer fényesebb, akkor a fényarányuk külömbsége 0,5 magnitúdó (az alfa és a béta UMA által ellenőrízve). Ez a módszer bevált, feltéve ha az Összehasonlító nem változik maga is, mint ahogy az néha kiderült. Ezzel a
módszerrel a térképeken lévő majdnem összes változócsillag életre kelt - változtak! Akkor még nem tudtam, hogy melyik csillag milyen típusba tartozik onnan még legalább öt év telt el amikor megkaptam a GCVS-t. Nagyjából 1 magnitúdó amplitúdóig alkalmazható ez a fényességarány megbecsüléséből álló módszer, e felett már bizonytalan. Szépen alkalmazható ha fedési kettőst figyelve nem ismert egyetlen Összehasonlító sem. Más alkalommal az Összehasonlító fényét egyszerűen 100%-nak kikiáltva megbecsültem a Változó fényét, mintha távoli lámpások lennének
(ha az a távoli lámpa 100 wattos, vajon hány watt lehet a mellette levő másik lámpa?). Azóta eltelt közel két évtized, és több tízezer fénybecslés született így, a fényességarányokat összevetve.
Puskás Ferenc (Komádi) emoferenc2008@freemail.hu