Szia!
>fenyessegadataibol. Szilárd utmutatasa nem erositett meg abban, hogy
>hasznalhato adatokat lehet nyujtani ezzel a megfigyelesi modszerrel.
Valoszinuleg nem voltam eleg reszletes - most sem leszek tul hosszu (remelem). Ha nem akarod
vegigolvasni, akkor is fogadj el annyit, hogy a profi fedesi szakirodalom 95%-aban (amatoroknel pedig
lenyegeben 100%-ban) differencialis fotometria van, nem veletlenul: alig van tobbre szukseg.
Az amatorcsillagaszoknal (de kegtobbszor a profiknal is) az erdekes dolog fedesi kettosok eseten
nem az, hogy pontosan hany magnitudos a kettosunk, hanem az, hogy mennyit valtozik.
Altalaban erdektelen, hogy a csillag maximumban pl. 8,852, minimumban pedig 9,912
magnitudos, sokkal fontosabb a teljes amplitudo, azaz hogy a csillag maximumtol minimumig 1,060
magnitudot valtozik.
Miert van ez igy?
A valaszt ket reszre kell szedni.
1./ Amikor minimumidopontot hatarozol meg (ami az amator fedesi eszlelesek 99%-aban tortenik), akkor
csak arra az idopontra van szuksegunk, amikor a csillag elerte a minimalis fenyesseget. Ennek meghatarozasa
azt eszlelesi pontokra torteni gorbeillesztessel, es a gorbe minimumanak meghatarozasaval tortenik. Kulonosebb
matematika nelkul belathato, hogy egy gorbenek a minimumhelyzete, azaz a fedesink legkisebb fenyessege
bekovetkeztenek idopontja nem fugg attol, hogy ezt egy abszolut nullaponttal rendelkezo magnitudoskalan
mered-e, vagy egy allando fenyu csillaghoz kepest. Ha nem is ismered az allando fenyu csillagod fenyesseget,
attol a ket csillag egyuttallasa (azaz amikor a legtobbet takarja egyik a masikbol) meg ugyanabban az idopontban lesz.
Ebben az esetben tehat szuksegtelen az OH pontos fenyessegenek ismerete, eleg, ha allando fenyu.
Ha CCD/foto mereseket vegzel, akkor eleg a magnitudokulonbseget abrazolni (ami az intenzitasaranyok
logaritmusanak 2,5-szeresebol jon), a fenygorbe minimumhelyzete ettol meg ugyanabban az idopontban lesz.
2./ Amikor a teljes fenygorbet akarjuk felrajzolni (nemcsak a minimum kornyeket), peldaul a kettoscsillagok elemeinek meghatarozasahoz, akkor a teljes amplitudora van szuksegunk, mindegy, hogy peldaul az 1magnitudo amplitudot 6 es 7 magnitudo, vagy 13 es 14 magnitudo kozott futja be a csillag. (Kiveve persze, ha kalibralt tavolsagokat is meg akarunk hatarozni, de altalaban nem ez az erdekes). Ugyanis a magnitudoskala valojaban fenyessegaranyokat takar. Az amplitudo abbol jon, hogy a csillag hanyad resze van eltakarva. Peldaul ha van ket egyforma fenyessegu csillagod, akkor konnyen belathato, hogy ha az egyik eltakarja amasikat, akkor a rendszer teljes fenyenek a fele veszik el. Ez magnitudoskalan merve 0,75 mg fenyessegcsokkenes. Ha a rendszer ketszer kozelebb van hozzank, negyszer fenyesebbnek latszik, de akkor is csak az osszfenyesseg fele veszik el ilyen rendszerben teljes fedeskor.
A fenygorbe felvetelekor a csillagok sugararanyainak, tomegaranyanak, feluleti fenyessegaranyanak stb. a meghatarozasa a cel. Ennek meghatarozasa aszerint tortenik, hogy a rendszer osszfenyenek hanyad resze "veszik el" a fedes miatt egy adott idopontban. Hogy hanyad resze veszik el az osszfenyesseghez kepest, az eppen egy aranyszam, nincs abszolut ertekhez kotve. (Hogy aztan ezeket az aranyokat atvaltsuk aztan valos naptomegekre, napsugarakra a csillagok tomegenek es atmeroinek kifejezesehez, ahhoz sem a rendszer magnitudoskalan kifejezett fenyessegere, hanem spektroszkopiara van szukseg.)
Ugyhogy siman lehet azt csinalni, hogy csak egy (de inkabb ketto, hogy ellenorizni lehessen a fenyallandosagot az OH-nal) csillaghoz kepest kifejezed a fenyessegkulonbseget. Ez a fedesieknel eppen elegendo. Vizualis megfeleloje az Argelander-modszer.
Remelem, meggyozo voltam. Ha nem, akkor a hosszabb kifejtes helyett kenytelen leszek irni egy megfelelo cikket nemi egyenletekkel a Meteorba...
Udv:
Szilard
|