Augusztus 6-án este fél tíz körül tudtam csak kimenni, mert még bekészítettem a kávét másnapra, és betettem egy titokzoknit is a táskámba, mert rövidbnadrághoz elég hülyén néz ki a térdzokni, és anélkül, bizony, az irodában izzad a lábam. A tücskök ciripelése és a lonc illata kísért utamon, miközben halk nyögdécselések közepette kiráncigáltam a távcsövet a sufniból.
(Egy kicsit izomlázam is volt még a múltheti nyaralás után, mert a lányom rákapott az ízére annak, hogy az apja dobálja a Balatonban.) Aztán, komótosan, csak-csak belekezdtem abba a fránya észlelésbe.
De hallga! Mondok, ez az UZ Boo biz´ sokat haloványodott tegnap óta, envilága istenuccse nyaldossa a belső szentély alsó falát, mintha egyenesen a markaláb falná fel szegínyt!

Kedves gyerekek!
Holnap a PNV J19150199+0719471-ről mesélek nektek.

-bgb-