Én is így jártam tegnap. Csak kimentem nézelődni a kertbe, hogy minden szerszámot bepakoltam-e, amikor megláttam a bíbor-rózsaszínes derengést. Olyan volt, mint az állatövi fény. Gyorsan berohantam a gépért. Mire kiértem, már kezdett halványodni. Két fényképre volt idő, majd eltűnt. Olyan gyors volt, mint napfogyikor az árnyék.
GyL
"LEONIDAK-l: Tepliczky István" írta:
> Sziasztok!
>
> Húazannyját, de ledöbbentem! Teszek-veszek alkonyatkor a kertben (Tata),
> felnézek, és ááááááááá, gyönyörű hipervörösek a felhők. Üvöltök a család
> maradékának, "gyertek kííííí!". Fél percet még matatok, majd berohanok, hogy
> gyertek már, mert. Negyed perc alatt előkaparom a fotógépemet, s gyakorlatilag
> azonnal jönnek. Mikor kiérünk, széles vigyorral mutatok az ég felé, ahol...
> ADDIGRA MINDEN GYÖNYÖRŰSÉGES VÖRÖSLÉS ELTŰNT!!! Azt hittem, hülyét kapok!
>
> Tepi
> |