Él egy kisfiú Győrben. Még csak három és fél éves, de már másfél éves kora
óta érdeklődik a csillagászat iránt. Ez nem véletlen, mert édesanyja
(Keszthelyi Bernadett) is csillagászkodott valamikor, valamint a nagyanyja
és a nagyapja is rongálja az eget néhanapján.
Persze a kis gyermeket éjszaka nem engedik ki, nappal meg nincsenek
csillagok, így maradt neki a Hold. Másfél éves kora óta mutogat a Holdra, ha
észreveszi. Még nem volt két éves, mikor 30 órás holdsarlót láttak
(édesapjával együtt sétálva egy korán sötétedő estén). Így azóta lesi a
nyugati égboltot. Ha meglátja a Hold sarlóját, rámutat és felkiált: Pécsi
Papa!
Azóta azt is észreveszi, hogy változik a Hold alakja, általában az egymást
követő estéken nyilván nő a fázis. Valamikor pedig hiába keresi a Holdat,
mégsem látja sehol. Már kérdezte is szüleit, hogy ez miért van. Egy hete egy
reggelen, fényes nappal, a kék égen saját magától vette észre a Holdat és
mutatta meg kiáltozva a szüleinek: holdsarló!
A gyermek ma reggel ment először el otthonról. Mától: óvodás lett. Ilyenkor
az újonnan belépőknek egy jelet adnak, amivel a szekrényüket és a
holmijaikat jelölik meg. A kisfiú (a Thomas a gőzmozdony könyvek és filmek
hatására) mozdony szeretett volna lenni.
Ám, a szülők és a gyermek meglepetésére az óvodában az ő jele a holdsarló
lett! A szülők magyarázkodtak neki: ez is jó lesz, tudod a Holdat szoktad
nézni, biztos az óvónénik megtudták, hogy szereted a holdacskát. Az óvónénik
kontráztak: nem-nem azért adtuk a holdsarlót! Azt a győri nagymama javasolta
nekünk előre: legyen a Hold, tudják a Pécsi Papa miatt!

Keszthelyi Sándor (Köszö)