Gratulálok Ladányi Tamásnak a Sziriusz-B észleléséhez!

Pedig az 50 éves pályájának nem is a legjobb helyzetében látta meg.
Ez most az idő múlásával egyre jobb lesz!

1950-1999-ig ilyen volt:
http://chandra.harvard.edu/photo/2000/0065/0065_chart.jpg

2000-2048-ig ilyen lesz:
http://www.dibonsmith.com/cma_a.gif

Keszthelyi Sándor (Köszö)
aki 35 évvel korábban is látta néha. Íme:

1971 őszétől 1977 nyaráig tartózkodtam Budapesten, az egyetemi tanulmányaim
miatt. Ez alatt jártam fel az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba. Az
intézmény fő műszerét a 200/3030 mm-es Heyde-gyártmányú lencsés távcsövet jó
felbontása és képalkotása miatt főleg a Hold és a bolygók rajzolására és
kettőscsillagok felbontására használtam a távcsöves bemutatások közti
időkben.

Téli estéken a Sziriuszt is sokszor beállítottam. A látogatóknak azzal
mutattam be, hogy még az ég legfényesebb csillaga is pontszerű, hogy csak
kékesfehér színe látszik, mindenféle kiterjedés nélkül. Ilyenkor beszéltem
társáról, a Sziriusz-B-ről, a hihetetlen sűrűségű fehér törpéről. Sokszor
próbáltam hatalmas fényözönében megpillantani a társát. Ez bizonyos
körülmények között, talán tisztább vagy nyugodtabb légkörnél sikerült is:
egy-egy pillanatra észrevettem a halvány kis csillagot. Ilyenkor társaimat,
egyes látogatókat is megkértem ennek megfigyelésére és a csillagocska
irányának (fázisszögének) megállapítására, és ők is ugyanabban az irányban
látták ezt. Sok (több tucat) ilyen kísérletetet végezve, azt a gyakorlati
megállapítást tehettem: a Sziriusz távcsöves megfigyelésének egyharmadában a
társat is sikerült észrevenni. Háromból egyszer igen, kétszer nem.

Mivel az Urániában sötétedéstől 22 óráig lehetett észlelni, és a Sziriuszt
delelése közelében néztem, a láthatósági időszak januártól márciusig
tartott. Ezen sikeres észlelések időpontjai 1972 és 1977 évek telén
lehettek. A megfigyeléseket feljegyeztem és elküldtem az Albireo-ba, a
kettőscsillagok akkori gyűjtőhelyére.

Az Albireo 1973. februári (19.) számának 8. oldalán, a kettőscsillagok
rovatban megjelent ez: "Keszthelyi Sándor (Budapest) 20 cm f/15,2 refraktor:
Alfa CMA = Sirius: Januárban hatszor kísérleteztem észlelésével! Többször
próbáltam felbontani fátyolfelhős égen, de hiába vált a főcsillag csaknem
pontszerűvé, a társ nem látszott. Nyugtalanabb légkörnél különösen
reménytelen: pár ívperces lobogásai vannak a fényes Sirius-nak. Tiszta égen
sem jártam sikerrel, ha erős volt a szcintilláció, de ha a légkör
nyugodtsága csak közepes volt: már lehetővé vált a B-komponens
megpillantása. 73x: A LM-t a főcsillag kékes fényének vibrálása tölti be, s
nehéz a közelében vizsgálni. 147x: A mozgó fény megvan, de a csillag "magja"
különválik és a LM-ben szétoszló ködös kékesség nem zavaró.  Egyes
pillanatokban csak bizonytalanul, de néha meglepően élesen elválik a társ
kicsiny 9 mg pontocskaként, PA = 45 foknál. 383 x: Reménytelen; e nagyítás
túlzott és erős a légköri mozgás."

Az Albireo következő 1973. márciusi (20.) számába Szentmártoni Béla: A
Sirius kísérője és a kettőscsillagok felbontása címmel külön kétoldalas
cikket közölt. Itt írja, hogy jelenleg van a maximális szögtávolság, a társ
11 ívmásodpercre van, PA = 60 fok irányban. Megjegyzi, hogy a Siriust
mostanában John Larard és Keszthelyi Sándor 20 cm-es refraktorral sikeresen
felbontotta.

Akkori észlelőnaplómban több dátum nem található, csak egy még későbbi
időpont. Ez is az Uránia 20 cm-es refraktorával, 1977. febr. 3-án este volt:
"a Sziriuszt is láttam néha, de mások  a B-t nem vették észre" - írtam.