Sziasztok!

Van egy pár érdekes kérdés az üstökössel kapcsolatban. Egyrészt a
legfontosabb a DC becslés. Már jópár éve üstökösözök, de a 73. kométám
mostani megjelenése talán a legbonyolultabb eset. Mert ugyebár ha nincs
kondenzáció, csak egyenletes fényességprofil, akkor egyszerű a helyzet,
úgy DC 4-5-ig. Afelett általában van már valami mag. De a leggyakrabban
találunk sűrűsödést, magot, korongszerű középpontot. Csillagszerű mag
esetén a jelölés s vagy S, a mag fényességének az összfényességhez való
viszonyától függően. Még ez is elmegy, hisz halvány mag esetén egyet adok
a becsülthöz, fényes mag esetén kettőt vagy hármat. A korong talán a
legegyszerűbb, itt a fentiek analógiájára a d vagy D jelölést
alkalmazzuk. De mi van akkor, ha korongszerű középpontban csillagszerű
mag foglal helyet?? A válasz: ekkor a kóma ún. fényességplatót tartalmaz,
mely csökkenti a DC-t, hiszen a fényesedés megtorpan egy ponton. Nos ez
OK. Most áll meg a tudomány! Mert a 17P/Holmes üstökös minden létező
üstököstörténeti problémára rávilágít. Fényességprofilja a következőképp
néz ki:
1. Igen halvány, de többé-kevésbbé még határozott szélű, 40-50´ átmérőjű
halo, melyben csekély fényesedést tapasztalunk. Ha ez önmagában lenne,
akkor DC=0-1.
2. A kómában 12-14´ átmérőjű, igen határozott szélű, peremén fényesebb
(sic!!!) korong található - a belső kóma. Ezt tekinthetjük korongszerű
sűrűsödésnek, de igen ám, egy csillagszerű mag ül a közepén. Ezt jelezni
kell valahogy. Tehát az s (mert a mag elég halványka) már ott kell legyen
a DC-ben. Tehát most D vagy s?
Másik megoldás, hogy ezt a korongot fényességplatónak tekintjük, ami
gyengíti a DC-t. Képzeletben kisimítva kb. 3-4-es DC jön ki. Mert ugye
hatalmas a külső kóma. De köztük éles a perem, nem úgy, mint a
fényességplatók esetén.

Végül ha ezt összeszedem vagy s7 (csak a magot vettem számításba), vagy
D8 (csak a korongot), vagy s4 (fényességplatót) jön ki.

Magam részéről egy hibrid, s(D)7 jelzést tartanék elfogadhatónak, ami
felhívja a figyelmet a problémára, és egyik jellegzetességet sem hagyja
figyelmen kívül.

Természetesen a jelzett problémák addig állnak fenn, amíg a belső kóma
széle eléggé ki nem simul ahhoz, hogy fényességplatóról legyen szó. Vagy
amíg a halo látszik. De felteszem, hogy az üstkös ezután is próbára teszi
az üstökösészlelők módszereit.

Másik: a fényesség. Ebben ma már kissénagyobb a szórás, mint pár napja,
ami a megnövekedett méret miatt van. Itt nagyon fontos, hogy lehetőleg
szabad szemmel végezzük a becslést, amíg az lehetséges! A
fényességbecslést mindig a legkisebb műszerrel kell végezni, amivel még
látható a kométa, és a Holmes esetén a puszta szemünk az. Binoklival már
több tizeddel halványabb, amit ráadásul a használt technikák is
befolyásolnak. Pénteken binoklival próbaképp Bobrovnikoff-módszerrel (az
üstökös és az öh azonos méretűre defókuszálása) néztem, és majd´ fél
magnit csalt. Szabad szemmel a csillagszerű üstököst jól lehetett
becsülni.

Tegnap este szabadszemmel feltűnt a halo is, egy holdtányérnyi
"üstökös-tükörtojást" varázsolva a 6.8-as kisújszállási égre. De
általában csak a 14´-es korong (szabad szemmel 10´-esnek tűnt inkább, és
DC=S8) látszott. Az üstököst és a csillagokat szemüvegem óvatos
mozgatásával defókuszáltam (Bobrovnikoff módszer). Az Alfa Pernél
haléványabb, de nem sokkal. A Deltát magasan veri. A maximumban lévő
Algolnál (2.1m) csakalig halványabb, 2.3m kerül az észlelőnaplómba.


Harmadik: olvashattuk Krisztiántól a legfrissebb magyarázatot a kitörés
létrejöttére. Eszerint hatalmas üregek maradnak vissza azidősebb
üstökösökben a gázanyag egy részének elpárolgása után. Majd a
tengelyforgás és egyéb erők miatt ezek az üregek rendszertelen
időközönként beszakadnak. Nos, ez eddig talán a legjobb elmélet, mert
belső erőkkel magyarázza (helyesen) a kitörést.Az aszteroida-becsapódást
el kell vetnünk. De kérdem: miért nem gyakoribbak az efféle kitörések az
idős periodikus üstökösökben? Csupán meghatározott tengelyfgorgási idő
esetén lépnek fel? Kimérte már valaki a Holmes "egy napját"? És a
41P/Tuttle-Giacobini-Kresákét? Vagy a 29P-ét, hogy egy gyakoribb példát
hozzak. Szóval nekem továbbra is nagyon relytélyes az egész. És emiatt
nagyon izgalmas. Napról napra új metodikai problémák, kihívások!

Persze nem csak ezek miatt érdekes. A látvány szokatlansága, gyönyörű
színei nélkül fabatkát sem érnek ezek a száraz észlelési problémák.