Bonyhádi "meteorit"-ról  (magánvélemény)
    2007. augusztus 5-én, délután Bonyhád mellett  állítólag meteorit
hullás történt.
    Az interneten olvasható szöveg, és ott látható kép alapján a
bonyhádi robbanást, és annak nyomán keletkezett krátert nem tudom
meteorit becsapódásnak tartani. Ezeken kívül futólag alkalmam volt
augusztus 11-én a Tepliczky István által bemutatott maradványokat is
valamelyest megtekinteni: mégkevésbé mondhatók meteorit maradványnak.
1. A fényképek alapján a "kráter" inkább látszik robbantó anyag
hatásának, mint külső becsapódás nyomának. (National Geographic
Magyarország, 2007. aug. 10.) Így ránézésre azt a benyomást kelti, hogy
egy kisebb gödörbe helyezett robbanó anyag kifelé szórta a földet,
mintsem egy külső ütközés hatásának. Jónéhány meteorit becsapódásának
nyomát láttam fényképeken és szakértők rajzain (pl. Kaalijarv, Szikhote
Alin, Innisfree), de -- ellentétben a Bérczi Szaniszló által adott
kijelentéssel -- a most bemutatott "kráter" nem hasonlít ezekhez.
Mégkevésbé más égitestek meteoritoknak meteoritoknak tulajdonított
krátereihez. A szövegben említett "föltorlódás" egyértelműen a képen is
jól látható bozótos fogta meg, míg az ellenkező, szabad oldalon
akadálytalanul szóródott szét a talaj.
2. A Tepliczky István által, Tarjánban bemutatott anyagban több
cementdarab mellett egy kevés sötét színű, durva szemcséjű por volt.
Megtekintésre és tapintásra a durván őrölt szénre, vagy égett
talajszemcsék porára emlékeztet, nagyjából az utóbbival azonos sűrűségű
lehet. Semmi esetre sem meteorit maradványa (pora). Ezt akkor megmondtam
az anyagot bemutatónak.
Mivel sem személyes tapasztalat, sem robbantószer-szakértő véleménye nem
áll rendelkezésemre, a fentiekről határozott kijelentést tennem éppen
olyan felelőtlenség lenne.
3.  A "dinnye nagyságú" másodpercenként 10 km sebességgel ütköző
meteoritra, a szétrobbanására és elgőzölgésre vonatkozó kijelentések
azonban határozottan durva tévedések, és a vonatkozó, immár 40-50 éve
publikált kutatási eredmények ismertének teljes hiányára mutatnak.
A "dinnye nagyság" teljesen légből kapott, nem tudni, miből
következtetett erre a nyilatkozó. Maradjunk azonban ennél a méretnél: ez
kb. 25 cm átmérőt, és kő-tömeg esetében mintegy 12-15 kg-t, vas-tömegnél
35 kg-t jelent. Egy ekkora végső tömegű anyag a légkör alsó, kb. 10-15
km-én olyan mértékben, lefékeződne, hogy a földre érkezés sebessége
legfeljebb 30---70  méter/sec lehetne, de semmi esetre sem 10 000 m/sec
nagyságrendű. Kisebb fékezés ugyan egy több tonnás vagy száz-tonnás
tömegnél fellépne ugyan, de annak maradványai jól fellelhetők volnának.
(A fékezés kb. a hatáskeresztmetszet négyzetével, a mozgási energia
viszont az átmérő köbével változik! A nagyobb anyagtömegnél tehát a
fékezés a hordozott energiához viszonyítva sokkal kisebb mértékű, mint
egy kis darabnál.)
A feltételezett (de miből feltételezett?) 25 cm-es, legjobb esetben 50
méter/sec sebességű anyagtömeg maximális esetben egy un. becsapódási
krátert vájhatna. Vas-tömeg esetében alighanem egy darabban ott kellene
csücsülnie a kráter alján, kb. 2 métere a felszíntől. Kőtömeg esetleg
széttörne, szétszóródna, de valószínűbb, hogy már a levegőben darabokra
esne, és darabjai (de nem a pora!) fellelhetők lennének. Ilyen kis tömeg
és kis sebesség távolról sem lenne elegendő, hogy -- amint azt a
nyilatkozó állítja -, hogy "anyaga elpárologjon". A beütköző tömeg
robbanásszerű "elpárolgása" a sokszáz tonnás daraboknál következik be,
de nem a tíz kilogramm nagyságrendűeknél. Az ütközési és bcsapódási
kráterek mérete egyébként már függ a felfogó talaj állapotától,
minőségétől. Az egész nyilatkozat ebben a megvilágításban -- amelyet
nagyon sok meteorit példáján következtettek (Levin, Orlov, Bobrovnyikov,
Innes, Beals, stb.) már az 1950-60-as években -- légből kapott!
4. Hol van a meteorithez tartozó tűzgömb. Erről egyetlen jelentés sem
szól, holott valóságos hullás esetén a utóbbi idők egyik legfényesebb
tűzgömbjét kellett volna, nappal is látni!
Ezek alapján az egész meteorit históriát megalapozatlannak vélem.
Bartha Lajos, FRGS