Jól ismert, hogy a nagyobb vízfelület mindig mutat
legalább csekély hullámzást, így alacsony napálláskor
(napkelte után, vagy napnyugta előtt) a szemlélő a
napkorongból jövő napfényt sávként látja tükröződni.
Ez az aranyhíd jelensége.

Szintén ismert, bár már éjszaka, alacsony holdálláskor
(holdkelte után, vagy holdnyugta előtt) az észlelő a
Hold korongját sávkánt látja a vízfelületen tükröződi,
amely a hullámzás miatt egy sávnak tűnik a Hold iránya
és az észlelő között.
Ez az ezüsthíd jelensége.

Életünkben először láttunk olyat, hogy ugyanezt a
Vénusz hozza létre! 2007. június 23-án este 21:50-22:00
(NyISz) idején andalogtunk a Balaton partján, éppen a
Balatonboglárt és a Balatonlellét elválasztó
határvonalon. Így teljes kilátásunk volt a tó északi
partjára nyugattól (Balatonedericstől) keletig
(Tihanyig). Észak felé alacsonyan még derengett valami
alkonypír, de a nyugat felé már sötét égen világított
a -4,3 magnitúdós Vénusz, 10 fokos magasságban. És a
Vénusz alatti részen, a tó vizén át egy vékony, derengő
fénycsík húzódott. Nem volt feltűnő, de ha mozogtunk: a
fénycsík is jött a mozgásunk irányába! Balra lépve
balra csúszott. Jobbra mentünk, jobbra vonult. Mindig a
Vénuszhoz legközelebb eső északi vízfelületből indult
ki és jött mihozzánk, a déli parti szemlélőkhöz.
A jelenség Vénusz-híd volt, vagy talán gyémánthídnak is
nevezhető?

Keszthelyi Sándor (Köszö) és Sragner Márta.