Hát volt itt néhány jó és kevésbé
jó vers is. A Világegyetem többnyire
eltörpül bennük a rózsa, meg a galamb,
vagy más szeretett egyén szemének
ragyogása mellett.

A hej ti fényes csillagokat Kisfaludy nyilván még a
Szegedi Róza utáni epekedés, a
kesergő szerelem fázisában írta.
(Valószínűleg mindenről ez a Róza-ügy jutott eszébe.)
A boldog szerelem fázisában a Róza
témájú versek színvonala erősen
csökkent. Mert hát mi a fenét lehet írni
a boldogságról? Hú, de jó! Tök jó
a Tejút, meg minden. Nekem jó, de
tinektek rossz, beee! Borzasztó...

Az olvasó akkor boldog, ha a költő nem
boldog. Pl. Juhász Gyula Anna-versei
esetében az olvasó nagyon boldog,
szegény Juhász Gyula meg egyáltalán nem
(volt az). Nem lehet véletlen, hogy vannak
nagyon jó csillagos versei is.

Jó, hogy előhalásztátok ezeket a
verseket!

Mzs


> HEJ TI FÉNYES CSILLAGOK
>
> Hej ti fényes csillagok,
> Volnék ott, hol ti vagytok!
> Nem néznék én a vizbe,
> Hanem Rózsám szemébe.
>
> Hej ti fényes csillagok,
> Onnan ti messze láttok,
> Hol van Rózsám, merre jár,
> Karjaimba jön-e már?
>
> Hej ti fényes csillagok!
> Ha jön, csak ragyogjatok:
> Ha máshoz megy, húnyjatok el,
> A hamis hadd bóduljon el.
>
>
> Keszthelyi Sándor (Köszö)
>