> Szent-Gály Kata: A csillag-ablakok;
> Reviczky Gyula: A csillagok;
> Szűcs Mara: Csillagok;
> Orbán Ottó: Csillagok.

Az első kettő megtalálható a weben, ezért bátorkodom idemásol
ni őket.
Ahogy Mzs gondolta, a Reviczky vers tényleg jó. A másikról inkább
nem
mondok semmit (hogy ne befolyásoljam a többiek véleményét)...

Nanu

Kvi

-------------------------------

Szent-Gály Kata:
A CSILLAG-ABLAKOK

Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket --

Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába --

-- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.


Reviczky Gyula:
A csillagok

>>Mi van a csillagokban, jó apám?<<
Tenger, havas hegy, ember is talán.
>>S a kik ott laknak, mondsza, milyenek?<<
Gyöngék s halandók, mint az emberek.
>>Hisz azt beszélik, eddig ugy tudám,
Csillagba költözünk halál után.<<
Nem fuz az éggel össze semmi sem;
Nincs út, mely minket oda felvigyen.
>>S mégis beh ragyogók, beh fényesek!
Nem ott kezdünk-e tisztább életet?<<
Égbol tekintve földünk is ragyog:
De csak távolról, mint a csillagok.
>>S csillagja nemde van mindenkinek?
Mondd, jó apám, min ismerhetni meg?<<
Óh, balga kérkedés, hóbortos álmok!
A csillagok nagy, végtelen világok.
>>Ég abroszán ki jártas vagy nagyon,
Mutasd meg, merre fénylik csillagom?<<
Mondom, leányom, semmiség vagyunk,
S nem több: parány a föld is, hol lakunk.
>>Sokszor hallottam s magam is hiszem,
Ha csillag hull, emberhalál esik...<<
Óh, hogy ez önzo, gogös földi nem,
E törpe fajzat azzal kérkedik,
Hogy egy világ miatta megremeg,
Ha meghal, és bujában tönkre megy!
>>Még azt az egyet mondd meg, mennyire
Van a csillaghimezte ég ide,
Hol annyi lángot látok fényleni?...<<
Oly távol, elméd el se képzeli.
>>Mondj együgyunek, mégis kétkedem.
Lehet-e távol, mit szemem beér?...<<
Hozzád az ég közel van, gyermekem:
Magába´ rejti gyermeteg kedély.