Tápiómenti levelezőlista archívum
  2019.10.18
 LEONIDAK archívum 
 MCSE 
 levelezőlisták 
Dátum: 2003-11-24 07:39:39
Feladó: Keszthelyi Sándor
Tárgy: Illes Elek (Kovagoszolos) sarki feny eszlelese
Illés Elek amatőrtársunk Kővágószőlősről (Pécstől 8
km-re nyugatra, a Mecsek déli oldalán fekvő településről)
2003. november 20-án látott sarki fény észlelése:


A lángoló Mecsek


2003.november 20-a szokványos hétközi napként indult. Mivel már régóta
folyamatosan éjszakás műszakra járok, ezért a reggeli bevásárlást teljesen
átvállaltam. A bolt után reggeli, majd az aznapra szóló elintéznivalók után jöhetett
a megérdemelt alvás.
Ezen a napon viszont korábban ébredtem a szokásosnál, s mivel eléggé
kipihentnek éreztem magam, arra gondoltam, hogy ha már felébredtem, és ha az
ég is tiszta, talán végezhetnék néhány fénybecslést. Mert hát a változócsillagok
megfigyelése esik legközelebb a szívemhez, mint amatőrcsillagászati téma. Így hát
gyorsan felkeltem s kinéztem az ablakon. Az ég tiszta, nyugaton még magasan
ragyogott a Vega. Gyors zuhanyozás, öltözködés után hamar előkerült az
észlelőnapló és a szükséges térképek. Nem készültem nagyobb távcsöves
megfigyeléshez, csak néhány gyorsan észlelhető fényes változót akartam célba
venni.
Néhány perccel hét előtt kezdtem az ég alatti tevékenységet. A sötéthez a
szemem hamar hozzászokott, ám az utcai világítás nagyon zavart, de az első
fénybecslések is hamar jöttek. Általában minden meglepetés nélkül. A Mu Cep
fényes, de erre számítani is lehetett, a Gamma Cas tartja fényét és így tovább a
többiek, kivéve a Rho Cas, amely határozottan fényesebb, mint eddig. Lehet,
hogy egy kitörés kezdetén? Az idő majd eldönti.
A következő áldozat után kutatva valami szokatlant vettem észre a Mecsek fölött,
kissé északnyugati irányba kifényesedett az ég. Talán köd és füst keveréke, amit
egy falusi lámpa fénye gerjeszt. De a következő pillanatban szintén északnyugat
felől egy ovális alakú vörös felhő kúszott az égen lassan halványulva. Néhány
másodperc után eltűnt s helyén az ég kikékült, ami igen meglepett, hitetlenkedve
kezdtem ráébredni, hogy ez nem köd, és még csak nem is füst, hanem sarki fény.
A megfigyeléseimet a szobám ablakához közel szoktam végezni, így általában
halható a jelzés, ha a mobil telefonomra üzenet érkezik. Időközben két üzenet is
befutott, s az egyiknél úgy éreztem (mintha csak az angyalok súgták volna), hogy
fontos. Bementem és mielőtt elfelejteném a fénybecslés értékeit, gyorsan
lejegyeztem a naplómba (19:10). A telefon után nyúltam és megnéztem az
üzeneteket, az első érdektelen, a második hangpostás üzenet. A hangpostán
Keszthelyi Sándor barátom szinte az ordításig izgatott hangja parancsolt az ég alá,
mert nagy sarki fény látható. Mindenkit, akit csak a dolog egy kicsit is érdekelhet
és elérhető riasztottam, de közben már az ég alatt próbáltam visszahívni Sanyi
barátomat, hogy megkaptam az üzenetét. Ekkor már negyed nyolc volt.
Olyan helyre mentem az udvarba, hogy jól lássak észak felé és az utcai világítás se
zavarjon. Észak felé fordultam és felnéztem az égre. A döbbenettől és a hihetetlen
látványtól szinte szólni sem tudtam, csak Ż a szó szoros értelmében Ż szájtátva
bámultam. Az egész Mecsek hosszan végig északkelettől északnyugatig, sőt
részben nyugaton is, szinte lángolt a sarki fény különböző színeitől. Északkeleti
irányba egy hatalmas vöröses sarló alakú ív terpeszkedett, az Auriga-Taurus
határtól föl a Perseusba, s bizonytalan ugyan, de lehet hogy még kissé azon túl is.
Észak és északnyugat irányokba kb.30 fok magasságig sárgásfehér fényben úszott
minden. A fény intenzitása az északnyugati részeken erősebb volt, mint másutt.
Nyugat-északnyugat felé egy kúp alakú vöröses fényt lehetett látni, majd néha,
változó intenzitással vörösre, narancsosra váltott az ég Polaris alatti területe is.
Hogy a fény milyen magasra kúszott fel, azt nem lehetett pontosan megállapítani.
De néha úgy tűnt, hogy a Sarkcsillag magaságáig biztosan.

Hét harminc és hét negyven között valami egészen hihetetlen dolog történt.
Északtól kissé nyugatra fel a zenit irányába négy fényesebb és egy halványabb
oszlopocska nyúlt ki, a nyugati és tőle számítva a negyedik vége enyhén egymás
felé hajlott. A közrefogott két vastag sugár picit visszahúzódott, az ötödik pedig,
amelyik szinte pontosan észak-déli irányba volt lassan elhalványult és eltűnt. Az
óriás sugarak intenzitása enyhén váltakozott és nagyon finoman, mintha szálas
szerkezetet mutatott volna. Színük szürkésfehér, mint a telehold megvilágította
kondenzcsík. Hét negyvenöt tájékára fokozatosan végleg eltűntek. Hét
negyvenkor délkelet felől egy Ż3 magnitúdós rajhoz nem köthető lassú meteor is
belépett a színre, 40 fokos utat vágva az égen északnyugat felé.
Ekkor a legintenzívebb továbbra is az északnyugati égterület volt. Sárgás fények
kúsztak hol észak, hol északnyugat felé. A nyugati vöröses kúp ekkorra eltűnt, de
az északkeleti „sarló” még mindig határozottan látszott. Közvetlenül a Mecsek
fölötti narancsos sárga fényt néha szürkés fehér váltotta fel, de néhány fokkal
feljebb kékes árnyalatok is megvillantak, mintha egy hatalmas láthatatlan ecset
hagyott volna nyomokat néhány röpke pillanatra.
Rövidesen az északkeleti vörös sarló is elenyészett az égi háttérbe s nyolc óra
előtt néhány perccel az egész jelenség elcsendesedett. Az északnyugati fényesség
viszont még sokáig ragyogott. Sajnos ekkor már nekem is készülnöm kellet az
autóbuszra, ami bevisz a városba, hogy e rendkívüli este emlékképeivel
kezdhessem meg az éjszakai műszakot. A busz ablakából is próbáltam figyelni a
jelenséget, de csak a hatos útra lekanyarodva láttam jól észak felé. Az
északnyugati fényesedést egészen Pécs város határáig érkezve biztosan láttam,
sajnos itt összeolvadt a város fényeivel (20:45). Ezen az éjszakán többé nem volt
alkalmam kedvező megfigyelési helyzetbe kerülni, a munkahelyemen és
környékén valóban köd volt.

Közreadó:
Vissza

  

Index | Aktuális hónap (2019-10)