Tápiómenti levelezőlista archívum
  2020.07.06
 LEONIDAK archívum 
 MCSE 
 levelezőlisták 
Dátum: 2003-11-21 21:06:05
Feladó: Székffy Tamás \(Prof\)
Tárgy: Egy beszamolo tolem is
Szevasztok!

Délután ültem a gép előtt, látom Tepi továbbított sorait
Berkó Ernő első sikeres észleléséről. Azon nyomban szaladtam
az erkélyre, majd a folyosóra, hátha látok valamit (nem láttam).

Rövid várakozás, dilemmázás és vacsora után a hónom alá kaptam
a laptopot, egy videokamerát (jobb híjján, más nem volt kéznél),
és irány "valahova".

Még a parkolóban hívtam fel a Holdfogyatkozás estéjén megismert
riportfotós barátomat, Veres Viktort, hogy véletlenül se
maradjon le az akcióról (a Csillán nem olvastam korábbi
beszámolóját). Legnagyobb meglepetésemre lelkes hangon mondta
(inkább üvöltötte) a telefonba, hogy sarki fényt fotóz,
menjek, ha tudok.

Mentem. 25 perc alatt értem el a Fóttól kb. 2 km-re lévő
találkahelyet, egy rendezés (parcellázás) előtt álló terület
határában megdöbbentő kép fogadott (és egy szinte gyerekként
ugrabugráló ember).


Néhány éve elhatároztam, hogy egyszer legalább fogok sarki
fényt látni élőben. Az elmúlt hetek beszámolói és a világszerte
készült szenzációs felvételek alapján kiábrándítónak hathatott
volna a látvány, de kezdő mélyeges megfigyelőként tudom, hogy
a fénykép és a valóság nem ugyanaz. A valóság sokkal
közelebb van.

Az érkezés utáni első "adag" jellemzően az északi--északkeleti
látóhatárt alulról nagyjából 15 fokos magasságig beborító
vörös fátyolból és felette kb. 5-10 fok szélességben egy zöldes
fátyolból állt. Az északkeleti oldalon néha egy magasabb,
ovális, zöldes-fehéres fátyol jelent meg, körülbelül 20 fokos
magassággal és 15 fokos szélességgel.

Az ezután történtek szavakkal szinte leírhatatlanok.

A legmegdöbbentőbbek a Cassiopeia (zenitben!) csillagképet
átszelő fehéres fényű, észak-déli irányban álló sugarak,
amelyek nagyjából 2-3 perces időtartamig látszottak csupán,
és ezalatt is jól láthatólag vonultak nyugat--keleti irányban.

A másik furcsaság a Hattyú csillagkép északkeleti oldalán,
a delta Cyg felett látható elég nagy kiterjedésű (kb. 20x30
fokos) folt volt, amely a megfigyelés ideje alatt homogén
vörös fényt mutatott, néha halványodott, máskor fényesedett.

Az első nagy eresztést követően nagyjából egy órás szünet
következett, ezalatt -- más dolgom nem lévén -- a kocsiban
ülve dolgoztam. Viktor hívására az ablakon kinézve lettem
figyelmes az újabb aktivitás kezdetére, amely nagyjából
azonos volt az érkezésemkor tapasztalttal.

Nem sokkal ez után (nagyjából éjjel 11 és negyed 12 között)
következett a legbrutálisabb szakasz. Az ég szinte lángolt,
több helyütt zöld és fehér sugarak tarkították a mélyvörös,
néhány helyen ibolya sziínű alap fátylat. A Cygnusban lévő,
a horizonthoz már közelítő hatalmas vörös fénylést Viktor
a VIII. kerületből is látta (sajnos csak onnan, kép erről
nem készülhetett). Én viszont láttam mellette a lángszerű
mélyvörös sávokat, és néha, néhány tíz másodperces időszakra
a már kissé nagyobb kiterjedésű foltban két-három jól
kivehető, zöldes-fehéres színű sugarat. Ezek kevéssel
később összefolytak és elmozdultak nagyjából északkeleti
irányba, közelítve a zenithez. Az egyesülés után fényük
lassan áttűnt vörösesbe, és jellemző sávként uralták
a Polaris körüli területet.

A nagy akció után újabb csöndesebb időszak következett.
A látványtól mámorosan igyekeztem -- akit értem, és gondoltam --
sms-ben értesíteni. Lesújtó eredménnyel: a kb. 30 kiküldött
üzenetre csupán egyetlen válasz érkezett, az is a köd miatt
lemondott az észlelésről (nem csillagász az illető).

Nagyjából fél 12-re ért vissza Viktor a már feltöltött
akkumulátorokkal. Rövid egyezkedés után annyibna maradtunk,
hogy Tepiékhez csatlakozva a Börzsöny és a Cserhát felé
vesszük az irányt, amelyből végülis egy 250 kilométeres,
számomra erősen gondterhes (benzinhiányos) autózás kerkedett.
A Mátra lábánál megállapodott észlelőcsapatnak sajnos
már nem sok jó maradt: néhány kósza és jellemző Taurida és
Leonida meteortag megfigyelésén kívül csak egy halványan
derengő, zöldes fényű (éppenhogy látható) fénylés jutott.

Én háromkor elhagytam az ideiglenes észlelőrétet,
és álló motorral begurulva Pásztóra a csodák-csodájára
nyitva lévő benzinkútnál megtankoltam, és hazafelé
vettem az irányt.

A 21-es úton a petőfibányai elágazást elhagyva lettem
figyelmes a Keleti látóhatár fölé 2 fok magasra
"felugró", gyönyörű sötét mustársárga Holdsarlóra,
amelynek korát utólagos számítás alapján -66 órásnak
állapítottam meg (magyarul még 2 és 3/4 napja volt
hátra az újholdig). Ez a látvány méltó megkoronázása
volt az egész éjszakás megfigyelésnek.



Néhány héttel ezelőtt gondolkodtam, hogy mennyi csodálatos
szabadszemes jelenségben volt részünk ebben az évben.
A sarki fény után már csak egy üstökös és egy nóva
hiányzik! :-)


Az egészben csak két dolog bántott: nem tudtam fotózni
(a videofelvételen a zajon és a távoli lámpákon kívül
semmit nem látni -- ennyit ér a Sony egekig magasztalt
0 lux technológiája), és hogy a szerelmem külföldi útja
miatt sajnos lemaradt a dologról.


Bízom benne, hogy nem véglegesen!


U.i.: Nekem már megvannak Viktor képei, sőt, tudtommal
Tepi is megkapta őket, viszont a továbbításukra az engedélyt
nem, így erre még néhány napot várnotok kell. A CD elkészítését
én is támogatom, de a lezárással várjuk meg a mostani "szezon"
végét!


-+-                    Prof -+- SZÉKFFY Tamás                     -+-
-+-                                                               -+-
-+-  prof (at) prof(.)hu -+- http://www.prof.hu -+- ICQ:27820096  -+-
Vissza

  

Index | Aktuális hónap (2020-07)