Vince Ivan (Budapest) sorai:

ött a hívás 7 körül. Akkor hívtalak, tudod. Próbáltam
Lágymányosról szerencsétlenkedni, láttam is a zöldes
csíkot, meg vöröset aLyra felé. De a vasúti sínek mellett
nem volt igazán romantikus a dolog.
Felviharoztam a Gellért-hegyre, a zöld csík onnan is
jött, de semmi vörös. Irány Normafa. Szembetalalkoztam
Fidusszal, ok fáztak így leindultak, éppen belénkbotlottak.
Mi azért csak kimentünk az Anna-rétre. Nem telt öt
percbe és újra kezdodött a musor. Ilyen szépet, és ennyi
ideig még nem
láttam!

A pászmák az Androméda-ködöt böködték néha. A legjobb
a NyÉNy-i rész volt, pont a várossal ellenkezo irányban.
Utólag tudom, hogy az ÉK-i is produkálta magát, de nekünk
Pest fényei miatt ez nem jött le annyira, bár láttam néha
függönyözodést ott is. 11-kor indultunk le, az utolsó busszal.
Akkor épp kis szünet volt, így nem fájt annyira a szívünk.

Közreadja:
Keszthelyi Sándor (Köszö)