Tápiómenti levelezőlista archívum
  2019.10.18
 LEONIDAK archívum 
 MCSE 
 levelezőlisták 
Dátum: 2003-11-21 08:01:21
Feladó: Keszthelyi Sándor
Tárgy: Nemzedekunk Nagy Egi Elmenye!
Nekünk is megadatott a nagy égi élmény! 2003. november 20-
án!

Hát ennek a nemzedéknek tényleg minden megadatik? Egy
évtized alatt láthatott mindent? A Perseidák legnagyobb
hullását? A Jupiterbe üstökös-töredékek becsapódásait? A
Hyakutake és Hale-Bopp szabadszemes üstökeit? A
magyarországi teljes napfogyatkozást? A Leonidák hullásait?
Egy csomó teljes holdfogyatkozást? Aztán idén májusban is! A
Merkúr bolygót a Nap előtt, a sarlóként felkelő Napot, újabb
holdfogyatkozást? Nyáron a nagy Marsot? Ősszel újabb brutális
napfoltok és napkitörések, a teljes holdfogyatkozás, a Leonidák
búcsúfellépése? Az ég ennyire kedvelné ezt a múlt évezredben
született generációt?

És akkor eljött még a 2003. november 20-a is! Ez a kellemes
tavasziasan meleg nap. Amúgy egy sima csütörtöki hétköznap.
Amelyet sosem fogunk elfelejteni! Amikor jött és jött, izzott és
lángolt és derengett és vibrált és mozgott minden az északi
égbolton! A Nagy Északi Fény! A Mi Sarki Fényünk!

Azt, hogy ki hogyan is látta meg a sarki fény első sugarait:
nyilván most is mindenki tudja. Ha kell, el is tudja mesélni.
Társaságban poharazgatva is, tábortűz mellett heverészve is.
Öregkorában is fel tudja majd idézni. Munkából ment hazafelé?
Leküldték a boltba valamiért? Állt a buszmegállóban a kisváros
közepén? A házastársa mondta: valaki őrült csak annyit ordított
a telefonba: sarki féééény! Felhívta egy csillagász barátja?
Bemondta a televízió? Mesélj! Te éppen hol voltál november
huszadikán este? Miként láttad meg?

Mert jókor jött a Fény! Az este csendes, enyhe, országszerte
felhőtlen volt. Koraeste már megjelent, talán éppen akkor,
amikor besötétedett. KözEI-ben 17:45-kor, utcán járó emberek,
kisgyermekek felfigyeltek rá. 18:00 körül már nem lehetett nem
látni: ez az északi ég, nem olyan mint máskor. 18:10 körül
beindultak a telefonriasztások: mindenki ki az ég alá! A hazai
amatőrcsillagászok megbolydult hangyabolyként beindultak, a
legszükségesebb holmikat összekapták, beöltöztek és
elindultak észlelőhelyükre, barátaikhoz, vidéki ég alá, gyorsan
ki a városok fénybúrái alól, jó északi horizontra vágyva.
Mindenki izgult, kapkodott, mert tudta: az ilyen váratlan
jelenség: amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik!

Csak egyedül a Fény nem volt ideges! Szépen lassan,
nyugodtan, komótosan bemutatta a Tisztelt Nagyérdemű
közönségének: mi is az az északi fény, miket tud a sarki fény.
Nyolc-kilenc órán keresztül!

Egyrészt ugye volt a teljes északi horizont folyamatos és
egyenletes világítása. A horizonthoz tapadó 5-10 fokos sáv
szépen zöldesfehér vagy kékesfehér színnel neonosan
állandóan fénylett. Néha gyengébben, néha erősebben, néha
olyan erősen hogy már a napkelte előtti időszakokkal
vetekedett. Néha zöldesebb, néha fehérebb lett. Néha
összehúzta magát, néha szélesen kiterjedt: a Lanttól az Ikrekig,
vagy 100-120 fokos sávban. Ez, az alsó alapfénylés
szakadatlan és folyamatos volt egész estétől hajnalig.

Másrészt voltak ezek a különös  gombócok . A horizont felett
15 foknyira alakultak ki, hol itt, hol ott. 1-2 fok magas, 3-5 fok
széles ellipszisek voltak, jó maszatosak, csaknem mindig
fehérek. Rövid ideig látszottak, ritkán maradtak egy percnél
hosszabb ideig meg. A semmiből alakultak ki, aztán
elhalványultak, de rögvest kicsit odébb ismét kialakultak. Egy
idő után rájöttünk: az ilyen gombócok jelzik a sugarakat, a
sugárnyalábok rövid idő múlva ezekből irányulnak majd felfelé.

Nos igen: a csúcsot a függőlegesen felnyomuló sugársávok,
sugárnyalábok, sugárkötegek jelentették. Ezek nem mindig
látszottak, de ha igen: akkor a legszebb, legizgalmasabb
látványt jelentették. Nagyrészt vörös színűek voltak, ez csak
kissé változott a narancsvöröstől a bíbor-liláig. Elvétve volt
fehér színben is. Vékonyak, talán egynegyed vagy fél fok széles
sávot mutattak. Hosszuk esetenként és időben is változott.
Általában a gombócokból vagy a 15 fok magas részből
irányultak felfelé reflektor fénynyalábként. Végük 40-50 fokig
nyúlt fel, de néha hosszabbak voltak: a Denebig, a Cepheusig,
a Cassiopeiaig, a Perseus-ikerhalmazig, a Castor és Polluxig, a 
Capelláig feljöttek, csaknem zenitig. Ritkán váltak
szélesebbekké, egy-két alkalommal lett belőlük összefüggő
vörös lepel vagy mező.

És a változékonyságuk: mintha óránként egy-egy erősebb, 15-
20 perces nagyon aktív időszak lett volna: ilyenkor erős, fényes,
széles, soknyalábos, izzó színű sávok látszottak, sokszor az ég
egymástól távol eső helyén: a Lant, a Hattyú, a Nyíl, a Sas
csillagképekben ÉNy-on, vagy a Göncölszekértől jobbra a
Kocsis, Bika, Ikrek égterületeken ÉK-en. Szép volt az eleje is
18 óra után. Talán a legszebb 20:45 körül a legyezőszerű, 8-10
sávos kompozíció volt ÉNy-on. Aztán 22:10 körül is beindult
ÉK-en egy többsávos csapat. Átvándorolt északra, majd
valahol a Vega és az Albireo közé beszorulva: a legerősebb,
széles, határozott, narancssárga 3-4 fok széles sáv lett belőle,
mint a kelő Napot jelző naposzlop, a sötét éjszaka közepén
világított 22:20-ig, vagy még tovább is. Elhalványította a Lant
csillagait, eltüntette a Tejút fényét!

Ki tudta megjegyezni, feljegyezni, rögzíteni: mik voltak ezen az
éjjelen, az ég északi felén? Milyen hallatlan változatosságok
történtek alakzatokban, színekben, fényerősségekben, égi
pozíciókban? Élményei milyen kiáltásokra ragadtatták el?
Kikkel beszélte meg, kiket hívott telefonon, miket mondott
nekik, kik hívták őt, milyen hamar merült le a készüléke, milyen
hamar fogytak ki filmjei?

Aztán mindenki elfáradt, hiszen a jelenség már folyamatosan
hatodik órája tartott. Gyengült a nézőközönség figyelme,
fáradtan, éhesen, fázva próbálta követni az égi eseményeket.
De gyengült a sarki fény ereje is: egyre ritkábban fénylett fel az
alsó fénytenger, egyre ritkábban jöttek fel a sugarak, és ha
jöttek is: gyengébbek, rövidebbek voltak. Aztán meg-meg
jelentek a gombócok fehéres foltjai, de már többé nem jött
sugár ki belőlük. 23:30 körül már csak az a kevés
amatőrtársunk lelkendezett, aki valamilyen okból: akkor kezdte
a megfigyelést. Nekik még ez is sarki fény volt!

A többiek már sejtették a dolog végét. Lassan így is lett: 01:00
után már nagyon összehúzódott az alsó derengés, és a kis
foltok már ritkán parázslottak fel. Utoljára 01:55-kor jöttek a
gombócok, és talán 02:05-kor kihunyt az utolsó északi fény-
sugár is. A tünemény kezdete után jó nyolc órával!

Ezek a sorok még azon az éjjelen, frissen íródtak. Egy
élménybeszámoló csak, remélhető sok ilyen lesz még. Négyen
voltunk abban a 612 m magasan álló kilátótoronyban a
Mecseken, körpanorámánk, és jó egünk is volt. Az hogy egyik
legdélebbi helyszínen voltunk: nem érdem, hanem hátrány,
hiszen az északabbra lévők fényesebb és színesebb fényhatást
láthattak. Mi csak ennyire tudtunk lelkesedni. Csak ennyire.

Köszönjük mindenkinek ezt a nagy égi élményt! Itt lent és ott
fent!

Kelt Pécsett, 2003. nov. 20/21. 02:40-04:40 között.

Áts Gellért, Áts György, Gyenizse Péter, Keszthelyi Sándor.
Vissza

  

Index | Aktuális hónap (2019-10)