Most, hogy a Perseida meteorraj 2003-as maximának
éjjele, hajnala következik, valahogyan
visszaemlékezem a 10 évvel ezelőtti, 1993-as
Perseida maximumra. Akkor nagyon nagy izgalom
volt, a várható erős meteorzáporra a média is
rámozdult, minden érdeklődő tudhatott az
eseményről. A kitelepülő, kifekvő, kerti-party-val
egybekötött meteornézelődés nagy élménye volt
országszerte a laikusoknak, akik egész életükben
addig hullócsillagot alig láttak, ekkor meg pár
percente jött egy-egy fényfelvillanás...

Sok helyen észleltek az amatőrcsillagászok egyedül
vagy csapatokban, Pécsváradon tökéletes égen,
vagy századmagammal 8 órán át néztem a
potyogást. Sok (800-900 meteor) volt ezen az
éjjelen ugyan, de kicsit csalódtunk, mert még
ennél is többet vártunk. Hajnalban ugrott fel
nagyon a meteorszám, de azt már a pirkadat
egyre erősödő fénye szűrte meg, állítólag a
maximum az Atlanti-óceán felett, tőlünk nyugatabbra
következett be, amikor nálunk már reggel lett.
Persze nagy élmény volt így is a Perseida-potyogás!

Emlékszem: az akkori rovatvezető-adatgyűjtő
(Tepliczky István) nagyon gyors, lehetőleg 24 órán
belüli adatbeküldést kért. De ez rettentő régen volt:
akkor még nem volt sem internet, sem hordozható
számítógép, sem mobiltelefon, de még faxolni sem
lehetett akárhol, és magánfaxok ugysem voltak
senkinek.
Ilyen szolgáltatás csak a nagyobb postákon volt
Postafax néven.
Így, amikor ezt a meteorzáporos-hajnalt követően
felkelt a Nap, kinn a tábori körülmények között
összegeztük az adatokat, letisztáztuk üres A4-es
papírlapokra. Kicsit megmosakodtunk, hogy táborilag
izzadt, koszos habtestünket valahogy emberközelivé
idomítsuk. Aztán kocsival beutaztunk a megyeszékhelyre
és a nagypostán feladtuk a postafaxot. Ami szerintem
abból áll, hogy innen el-postafaxolt papírjaink másolatát
Budapesten megkapták és azt ott, borítékba rakva
kivitte a postás a Tepliczkynek.
Csuda régen volt ám, lehet hogy igaz sem volt!