Megérkeztünk Kaposvárra, Bozsoky Janiék kertjébe, az utolsó éjszakai hevergésre.
A társaság hangulata továbbra is a tetőfokon - az erőnléte hasonlóképp. (A
találós kérdés: kettő közül vajon melyik állítás lódít? :-) Ismét egy kis
csillagáskodásra szántuk volna el magunkat, de - nagy-nagy szerencsénkre - az ég
befelhősödött, így valószínűleg megússzuk. Azaz ma sem fogjuk tudni megfigyelni
pl. a Linear üstököst...

Túránk összhossza párral alatta maradt a 400 km-nek, ami nem tekinthető rossz
teljesítménynek. Mondhatni, átlagos az Oracsbituk történetében. (A
legsztahanovistább táv a nyolcvanas évek végén közel 600 km volt! A mai
erőnléttel el nem tudom képzelni, hogy éltük túl!?)

A zselici dombokról Kaposvárra beérkezvén megtekintettük a Kaposvári Uránia
Csillagvizsgáló (röv.: KUPÓ) kihalt épületét. Az okok taglalása messzire
vezetne. Úgyhogy inkább nem taglalunk, hanem holnap továbbtekerünk a Balcsiig.
Meglepő módon kicsiny társaságunkból öten kaphatók a további kínszenvedésekre,
ami több mint 50% + 1 fő - tehát az Oracsbitut ma este nem tekinthetjük
berekesztettnek. Azaz kedves Olvasóink, még egy nap történést kénytelenek
vagytok elviselni. Köszönjük türelmeteket!

Tepi