Már túl vagyunk a nagy sátorverésen Sanócki Józsefék dús pázsitú kertjében,
továbbá a finom vacsora és a kiváló villányi borok fogyasztásán. Várjuk a Hold
felkelését (közben meg is történt), hogy valami csillagászat is legyen a
dologban - nincs kellemesebb a teleholdtól elszenesedett retinánál...

Egyébként jót tekertünk a napnyugtában, az utolsó pillanatig ragyogott a
napkorong a kristálytiszta levegőben, festőien mélykék ég mellett.
Észak-északkeleten messze, mintegy 1-2 fok magasan a horizont felett látszott a
zárt felhőzet széle. Arrafelé borongós, néhol esős idő lehetett, amit
megeősítettek azok a "részvéttelefonok", amiket küldtek felénk ottani barátaink.
Hehehe, azt hiszem végre egyszer nekünk is mázlink lehet!...