Sziasztok!

Nos, a gyerek alszik, én felébredtem, így itt az idő, hogy megírjam, mi lett
az 1100 km-es autózásunk eredménye.

Az egész napos tépelődés után végül úgy döntöttünk, hogy a már sokszor bevált
meteoblue.ch előrejelzésnek hiszünk, amelyik Magyarországra maximum
szakadozott felhőzetet jelzett, Nyugat-Szlovéniába viszont mutatott egy derült
éket, amely az észak-olaszországi nagy derültből nyúlt ki. Mivel nagy volt a
Hold, és mindenképpen látni akartam a kitörést, a tuti derültet kerestük, hogy
semmi se zavarjon. Így fél 3-kor Igaz Antival elindultunk nyugat felé, abban
maradva, hogy Nagykanizsánál még informálódunk, hogy Horvátország vagy
Szlovénia felé menjünk. Hat és fél órának elégnek kell lennie az Adriáig is,
pláne Anti országúti cirkálójával, amellyel elég jól lehet haladni (végül
nagyjából 100 liter gázolajat falt fel a dög).

Kanizsáig főleg Gazdag Attilával tartottuk a kapcsolatot, aki részletes
előrejelzést készített hazánkra, és - nagy szerencsénkre - egy Szlovéniai
amatőrcsillagász meteorost, Javor Kac-ot is sikerült elérni telefonon, aki
egy csapattal az Adria közelében várakozott. Délután 5-kor jól látszott,
hogy az Alpokból nagy zivatarfelhők szállták meg Szlovéniát, viszont mögöttük
megszakadni látszott a felhők sora. Ezt erősítette meg Javor is, aki azt
mondta, hogy most esik, de két óra múlva kiderül. Irány Tornyiszentmiklós,
Maribor, Ljubljana. Közben arra is rájöttem, hogy korábban még sosem jártam
Szlovéniában.

Komoly felhőzet alatt autóztunk nyugat felé, de az északi horizonton végig
látszott egy kis derült sáv. A hegyek tetején hófoltok látszottak, a
hidegfront egy nappal korábbi maradványai, jöttek az alagutak, magunk mögött
hagytuk a kocsisorokat, de a sáv csak nem akart feljebb jönni. Maribor után
kezdtem bizakodni, onnan már határozottan magasabban látszott a derült csík,
amelyen a nyugvó nap fénye besütött a felhők alá. Szinte lángoltak a hegyek, a
párán szóródó narancsos fény fantasztikus hangulatot adott az egyre vadabb
tájnak,
a távolban pedig feltűntek a Júliai-Alpok havas csipkéi, amelyek már Ljubljana
közeledtét jelezték. Ekkor, 7 óra előtt valamivel látszott először
egyértelműen, hogy emelkedik a derült sáv széle, így amikor Ljubljana szélén
megálltunk telefonálni, már a fél ég derült volt. Igazi, hidegfrontos
sziporka, őrülten szcintilláló csillagokkal, de kristály tiszta levegővel.
Javor megadta a pontos településnevet, és azt mondta, hogy ne Rijeka, hanem
Koper felé menjünk, de mindenképpen a tengerpart közelébe. Közben a dél felé
távozó zivatarok villámlásai még tisztán látszottak. Este 8 órakor lejöttünk
az autópályáról, és már csak a finomhangolás volt hátra, hogy pontosan hova
települjünk. Végül Kiss Laci telefonos segítsége alapján megtaláltuk azt a
kis falut, amely felett a szlovén amatőrök észleltek. A Podgorje nevű kis
települést meg is találtuk, de a mellette lévő Slavon csúcsra felvezető utat
már nem, és mivel vészesen fogyott az idő, az út melletti kiszögellésen, egy
parkoló félében vertünk tanyát, néhány régebbi sittkupac tövében. Alig 15
km-re voltunk a tengertől.

Három autó ment el mellettünk két óra alatt, és csak az egyik tolatott vissza,
hogy megnézze a földön fekvő halottakat, de láthatta, hogy mozgunk, így tovább
hajtott. A készülődés közben már láttunk pár lassú rajtagot, így éreztük, nem
jöttünk hiába. Pontosan 9-kor kezdtük az észlelést, elég nagy 10-20%-os
takartságnál, de a g Her 43-47-e egészen könnyedén jött, szóval valahol 5
körül lehetett a hmg. Nyugati és északi irányba néztük, utóbbi a radiáns
irányát is jelentette, ami nem ideális, de így tudtuk megoldani. Ha a
meteorokat kell leírni, igazából a szemeteltek, köpködtek jelzők jutnak
eszembe. Olyan kis foszlós, halvány, rövidke, diffúz meteorokat köpködött ki
magából a radiáns, semmi belehasítás, mint a Perseidák, vagy a Geminidák
esetében. Számtalanszor volt olyan érzésem, mintha ilyen halvány foszlások
birizgálnák a látási küszöbömet, de nem tudtam egyértelműen felkiáltani, hogy
meteor. Nagyon érdekesek a Draconida rajtagok, korábban még sosem láttam ilyen
karakterisztikájú meteorokat.

Kisebb löketekben jöttek a meteorok, fél perc alatt 3-4, aztán percekig
semmi. Teltek a percek, és már éppen kezdtem aggódni, amikor 21:59-kor megjött
az első igazi zápor. Másodpercenként hullottak a meteorok, vagy hat darab
egymás után, döntő részüket Anti látta az északi égen. Aztán kis szünet, majd
újabb halvány meteorok, néha egy másodpercen belül kettő, néha szép sorjában,
néhány másodperces különbséggel, majd fél perc csönd. Utána újra kezdték a
szemetelést. De 0 magnitúdós volt a legfényesebb, inkább +2-3-as rajtagok
hullottak. Egyértelmű volt, hogy itt a maximum, egy kicsit eltolódva 22 órához
képest, de maximum 5-10 perccel. A legszebb egy ikermeteor volt, amelyek 20
ívpercere, de tényleg nem többre tűntek fel egymás mellett a Cepheusban, ugyan
abban a pillanatban, ugyan annyi ideig, ugyan olyan hosszan hullottak, és
mindkettő +2 magnitúdós volt. Sosem láttam még ilyet!

Nagyon érdekes volt Tűzgömblány fotója arról a pukkanó Draconidáról. Anti
kétszer is látott olyat, hogy egy halvány meteor jött, majd miután kihunyt,
rögtön utána a folytatásában megjelent egy fényesebb. Elsőre csomósodásnak,
egy széthullott porszemcse két darabjának véltük, de a második után felmerült
bennünk, hogy esetleg a láthatóság alá halványodik a meteor, majd még egy
utolsót felvillanva leheli ki a lelkét. A fotó ez utóbbit igazolja, ez szintén
egy olyan jelenség, amit korábban még sosem tapasztaltam (mondjuk most sem,
mert Anti látta mind a kettőt, de azért érdekes). Talán a friss
üstökös-eredet, talán a nagyon lassú légkörbe lépési sebesség okozza.

Aztán ahogy jöttek, úgy 22:15 körül el is kezdtek fogyni a meteorok, egyre
kisebbek lettek a fröccsenetek, egyre hosszabbak a szünetek, viszont
egyértelműen megnőtt a meteorok átlagfényessége. Nullások, -1, -2 magnitúdós
meteorok villantak az égre, a legszebb egy -3-as volt a Cepheus határán, több
másodperces maradandó nyommal. A nagyobb szemcsék a felhő ezen szélére
sodródtak.

11 előtt pár perccel merült föl, hogy talán indulhatnánk is, ez ennyi volt.
Vártunk még negyed órát, de tovább ritkultak a meteorok, már 5 percnél is
hosszabb szünetek voltak. A terv az volt, hogy nyolc órára haza is érünk, ami
még egy 3 órás alvást is engedett. Felmerült egy halas reggeli egy tengerparti
étteremben, de talán majd legközelebb. Nyolc órára friss pékárút ígértem a
csajoknak otthon... Pakolás, szemétszedés, az autó hőmérője +7 fokot mutat. Ez
egy igazán kellemes észlelés volt.

Végül Nagykanizsáig jutottunk, itt Antinak aludni kellett egyet, hogy a
maradék 200 km-t is biztonsággal megtegyük. Hátrahajtott anyósülés, pokróc,
bevilágító nátriumlámpák, harácsoló bolgár és román dízel kisbuszok. Aludtam
már jobb helyen is, de ez most a kaland része volt. A közért 8 órakor nyit,
Anti 08:01-kor tett ki előtte. Pont olyan jók voltunk, mint akik 5-10 perc
pontosan előrejelzték, hogy keresztül fogunk haladni egy száz évvel korábban
kidobott
porfelhőn. Ez utóbbi biztos, hogy lenyűgöző teljesítmény volt, egészen
bámulatos, hogy hova fejlődött a meteorcsillagászat az elmúlt húsz évben.

Legközelebb 2016, Perseidák, majd 2022-ben Tau Herculidák. Most már a világ
másik végére is hajlandó vagyok elutazni egy meteorvihar kedvéért, nem csak
egy napfogyatkozásért. Mindkettő igen pontosan előrejelezhető.

Üdvözlettel,
Sry