Ladányi Tamás kiállításának megnyitója a Lovassy László Gimnáziumban

2010. december 7.

Ha éjszakánként, derült, tiszta időben feltekintünk az égre, lenyűgöző látványban gyönyörködhetünk. Én magam már kisgyermekként csodálattal figyeltem kádártai házunk udvarából a csillagos égboltot. Édesapám megmutatta, hol látható a Göncölszekér, melyik a Sarkcsillag, a Kaszáscsillag, a Fiastyúk és az Esthajnalcsillag, s mindegyikhez egy kis mesét kerekített.

Égboltunkon a Nap és a Hold után a Vénusz a legfényesebb égitest. A magyar néphagyomány Esthajnalcsillagnak nevezi, pedig nem csillag, hanem bolygó. A csillagok ugyanis saját maguk bocsátanak ki fényt, a bolygók pedig csak a Nap fényét verik vissza, s ezáltal tündökölnek.

Az égboltra nézve távcső nélkül csak néhány ezer csillagot figyelhetünk meg. Szinte minden fényes pont Galaxisunk, a Tejútrendszer csillaga. A többség fénye nagyon halvány, mire hozzánk elér, de távcsővel ezek is megfigyelhetők.

A nagyvárosokban élők ma már alig ismerik az égitesteket, ugyanis a városi fények elnyomják a csillagok pislákoló fényének látványát. Pedig a fejünk felett ragyogó csillagsátorra az emberiség minden kultúrája csodálattal nézett fel. A vándorlegények, a hajósok a csillagok állását figyelve haladtak útjukon. Az éjszakákat a szabadban töltő pásztorembereknek is irányt és időt mutattak a csillagok.

Az égi világ népi hiedelmek, mítoszok ihlető forrása volt. A mi népmeséink, népdalaink is őrzik elődeink csillagok iránti tiszteletét, a csillagok világáról, a csillagképekről alkotott elképzeléseit.

Az irodalomban a művészi önkifejezés eszközeivé, metaforikus, szimbolikus tartalmak hordozóivá váltak a bolygók, csillagok, csillagképek. Legtöbbször az örök szerelem, a szépség és a remény vizuális megjelenítői (így adventben gondoljunk csak a betlehemi csillagra!), máskor meg a magány fájdalmát, a boldogtalanságot, a létezés szomorúságát emelik ki. Hosszasan idézhetnénk ezekre példákat Vörösmartytól, Petőfitől, Vajda Jánostól, Tóth Árpádtól, József Attilától vagy a kortárs költőktől.

Hivatkozhatunk Kosztolányira, aki filozofikus mélységű költeményében, a Hajnali részegségben magasztalja az égbolt „fényes, tiszta nagyszerűségét”. Közel öt évtizedig úgy élte életét, hogy nem vett tudomást erről a csodáról, csak halálos betegen – életének múlandóságára, a földi idő végességére rádöbbenve – érinti meg lelkét a lassan kihunyó csillagok ragyogása, a hajnalhasadás ünnepi csodája.

Ezt az égi csodát fedezte fel magának már fiatalon az itt kiállított asztrotájképek készítője, Ladányi Tamás is. Az élményekben most mindnyájan osztozhatunk, ha kellően nyitottak vagyunk a szépség befogadására, az égi és a földi tájak nyugalmat, csendet, békét sugárzó hangulatainak megragadására.

Ladányi Tamás 1987-91 között tanítványom volt itt, a Lovassy gimnáziumban. Tisztelettudó, csendes, szerény, szemlélődő diáknak ismertem meg a speciális matematika tagozatos osztályban. Elsősorban természettudományos érdeklődés jellemezte, a kozmosz titkai izgatták.

Úgy hiszem, nem véletlen, hogy a matematika tagozatot választotta, Bolyai Farkas szerint ugyanis „A matematika olyan gyertya, amely nélkül a világmindenségben eligazodni nem lehet.” A matematikai alapok sokat segítettek Tamásnak is abban, hogy elmélyítse csillagászati ismereteit. Az általános iskolában földrajztanára, Kocsis Antal keltette fel érdeklődését a csillagvilág és a bolygók iránt. Vele figyelhette meg 1985-ben a Halleyüstököst és a Jupitert, s ez az élmény rabul ejtette.

Látott néhány szép kettőscsillagot is a távcsövön keresztül, s gimnazistaként ezek vizsgálata került érdeklődésének középpontjába. Szenvedélyes kíváncsisággal, nagy-nagy türelemmel pásztázta éjszakánként a távcsővel az égboltot. Csillagászati folyóiratok – az Albireo, majd a Meteor – közölték észlelési eredményeit. Ezekre felfigyelve kérte fel őt 1991-ben Vaskúti György a Meteor Kettőscsillagok rovatának vezetésére. 2007-ig volt itt rovatvezető. 1992-ben megalakították a MCSE Kettőscsillag-észlelő Szakcsoportját, s felvették a kapcsolatot külföldi társszervezetekkel. Előadásaik, bemutatóik révén megismerték tevékenységüket Franciaországban, Angliában is.

Tamás ekkor már Pécsett a JPTE földrajz-turisztikai menedzser-közgazdász szakán tanult. Ott szerzett diplomát, majd hazatért szülővárosába, s ma is itt él feleségével és két kislányával. Boldog ember, mert sikerült megtalálnia a helyes arányt a mindennapi munka, az örömteli családi élet és a kikapcsolódást, lelki feltöltődést szolgáló szabadidős tevékenység között. Boldog ember, mert feleségében megértő társra lelt, aki tudja, hogy az éjszakai égbolt látványától nem szabad őt elszakítania, mert ez a hobbi életének részévé vált.

Családi házuk kertjében 2003-ban felépítette a Castor csillagvizsgálót, s azóta éjszakánként onnan kémleli az eget saját készítésű távcsövével. Amatőr csillagászként már 2003-ban nagy tudományos sikert ért el: két kettőscsillagot fedezett fel. Felfedezéseit a Washingtoni Tengerészeti Obszervatórium is megvizsgálta és elismerte. Tamás családi nevére utalva LAD-1-nek és LAD-2-nek nevezték el ezeket a csillagpárokat.

Kiemelkedő szakmai elismeréseket tudhat magáénak Ladányi Tamás asztrotájképek készítőjeként is. A digitális asztrofotózás egy évtizede vált hobbijává. Korábban földünk változatos tájait fotózta külföldi utazásai során. Ma már legszívesebben asztrotájképeket készít: az égbolt látványosságait együtt szerepelteti földi tájelemekkel. Külföldi útjain is készít ilyen képeket, de szívének a magyar helyszínek a legkedvesebbek. Az égi jelenségek mellett feltűnnek fotóin a Balaton-felvidék és a Bakony tájelemei: a Tihanyi-félsziget, a balatoni víztükör, a veszprémi és a cseszneki vár, a tési szélmalom, a taliándörögdi kolostorrom. Nem véletlen, hogy szakmai berkekben egyre többen „a Balaton asztrofotósa”- ként említik őt.

Neves csillagászati folyóiratok (mint pl. a National Geographic) közlik rendszeresen mind itthon, mind külföldön asztrofotóit és ismeretterjesztő írásait. Képkompozícióinak művészi színvonalát jelzi, hogy eddig hét alkalommal volt az ő képe „A nap fotója” a NASA honlapján! Az asztrofotózásban ez jelenti a legnagyobb szakmai elismerést. Nagy elismerés és megtiszteltetés Tamás számára az is, hogy - Közép-Európából egyedül őt – tagjai sorába hívta a világszerte ismert és elismert fotós szervezet, a The World At Night, röviden a TWAN. A szervezet 31 tagja sokat tesz a csillagászat népszerűsítéséért, s felhívják a figyelmet a fényszennyezés okozta problémákra is. 2009-ben, a Csillagászat Nemzetközi Éve alkalmából Párizsban, az UNESCO-székházban nyílt meg közös kiállításuk, amely azóta több mint harminc országba jutott el az Egyesült Államoktól Dél-Kóreáig. Tamás közreműködésével Magyarországon is láthatták az érdeklődők a kiállítás képeit a Nemzeti Múzeumban és más helyszíneken.

Szűkebb pátriánkban önálló kiállításokon is találkozhatott már a közönség Ladányi Tamás asztrofotóival. Most volt iskolájába hozta el nagy örömmel ezeket a különleges fotókat. S arra is vállalkozik, hogy rendhagyó tárlatvezetést tartson, miközben Kövi Szabolcsnak a kiállítás hangulatát megragadó fuvolajátékában is gyönyörködhetünk.

Én, aki Tamásék osztályában magyart, történelmet és filozófiát tanítottam egykor, boldog vagyok, hogy olyan tehetséges, sikeres és kiegyensúlyozott fiatalember mellett állhatok itt,

- aki tudja, hogyan érdemes élni,

- aki zaklatott világunkban is megtalálja a szépséget és az igaz értékeket,

- aki tevékeny részt vállal a csillagászat népszerűsítésében,

- már-már elfeledett népi csillagneveink és az ezekhez kapcsolódó mondák gyűjtésében és feldolgozásában, a magyar népi csillagtérkép elkészítésében.

További sok sikert és sok-sok igazi „szívörömöt” kívánok neki mindnyájunk nevében!

/Vajda Ilona/










Keszthelyi Sándor (Köszö)

Pécsi Tudományegyetem
„Magyarország első egyeteme”
A Pécsi Tudományegyetemé az Év Campus Honlapja
Ez a levél hivatalos Anti-Vírus programmal ellenőrizve
Kérjük, óvja a természetet, ha nem szükséges, ne nyomtassa ki ezt a levelet!