Napfogyatkozásokat kerestek a középkori krónikákban

2010. február 11. 10:23 MTI

Napfogyatkozások százai szerepelnek középkori krónikákban, ezeket vette
górcső alá egy brit tudós, aki kutatásairól a Journal for the History of
Astronomy című szaklapban számolt be.

F. Richard Stephenson, a Durhami Egyetem professzor emeritusa saját
bevallása szerint azt akarta megvizsgálni, hogy az adott égi jelenség milyen
hatást gyakorolt a tanulatlan emberekre. A kutató, aki túlnyomórészt
korabeli angol, francia, német és itáliai feljegyzéseket tanulmányozott, sok
száz napfogyatkozásról talált említést. Összesen 418 napfogyatkozást vett
górcső alá, olyanokat, ahol földrajzilag pontosan be tudta azonosítani, hogy
hol is íródott a beszámoló. A hely ismeretében ugyanis F. Richard Stephenson
ki tudta számítani, hogy milyen típusú napfogyatkozásról lehetett szó.

Mint kiderült, a középkori krónikások rengeteg információt közöltek,
némelyik bővelkedik az érdekes részletekben. Az 1133 augusztus 2-án
keltezett németországi feljegyzés szerint például "a hét negyedik napján
kilenc óra felé a Nap egyetlen pillanat leforgása alatt feketévé vált, mint
a szurok. Az égbolton felragyogtak a csillagok, a Föld pedig sötétségbe
borult, mintha éjszaka lenne." Más szemtanúk leírása azonban nem ilyen
érzékletes. Egy Köln városában kelt 1232-es feljegyzés szerint "részleges
napfogyatkozás volt megfigyelhető nem sokkal dél után, az eseményben azonban
nem volt semmi figyelemreméltó".

Egy avignoni krónikás szerint "1310 januárjának utolsó napján, nyolc órakor
eltűnt a Nap, sötétségbe borítva mindent, s mindössze egy csillag volt
látható az égen". F. Richard Stephenson meggyőződése szerint az adott napon
az egyetlen látható csillag nem lehetett más, mint a Vénusz.

Stephenson professzor meggyőződése szerint a napfogyatkozásokról szóló
középkori európai beszámolók tanulmányozása segíthet az ókori görög és római
feljegyzésekben szereplő számtalan ilyen tárgyú feljegyzés megértésében.