Sziasztok!
Nekem csak szórványos emlékeim vannak róla. Korán reggel indultunk el
Pestről
egy volt osztálytársammal, a tesómmal és az ő egyik barátnőjével négyesben
Paksra. Nekem meghívásom volt egy akkori igen jó barátomtól (aki egyébként
az erőmű egyik vezető mérnöke volt akkor), hogy ha van kedvem, töltsem el
náluk a fogyatkozást.
Semmit nem tudtam akkor még az asztrofotózásról, egy Canon EOS650 (az első
teljesen elektronikus Canon gép!) és egy 100-200-as objektívvel vágtam neki
a feladatnak, mondanom sem kell, hogy nagyon gyér sikerrel. A képek még
valahol megvannak, de azon túl, hogy magát a történést dokumentálták,
semmilyen
értékkel nem bírnak.
Sajnos mindez jó tanulság volt későbbre is (amit például a sarkifény ideje
alatt sajnos elfelejtettem): jobb a jelenséget figyelni, mint a
dokumentálásra,
fotózásra, rajzolásra összpontosítani, pláne, ha nem megy "zsigerből".
Sok értékes másodpercet vesztettem azzal, hogy a gépet állítgattam,
tekergettem -- így utólag átgondolva, jobbára teljesen haszontalanul.
Az igazi öröm a hazafelé úton ért minket: a 6-os úton több kilométeres
kocsisor, mellette a bátrabb terepjárótulajdonosok a szekérúton próbáltak
előbbre jutni. Ha jól emlékszem, 4,5--5 óra alatt értünk fel Paksról
(pontosabban Dunaszentgyörgyről).
Mai fejjel már másképp csinálnám, és ezáltal valószínűleg "jobb" élmény
lenne
belőle, azzal együtt, hogy így is nagyszerű volt.
Prof
Székffy Tamás ~ allfinance pénzügyi tanácsadó
(30) 864-0044
1051 Budapest, |