A megyei napilap újságcikkét adom közre:


EMBER A CSOMAGTARTÓBAN!   ÖNKÉNT NEM NÉZTE A TOTALITÁST! FÉLELMÉBEN BÚJT EL AZ ÉSZLELŐ?



Lapunk riportere Pakson járt, hogy egy különös esetre derítsen fényt. A teljes napfogyatkozáskor Pakson az ég tiszta volt, felhők nem zavarták a ritka látványt. Az ott lévő nagyjából 400 amatőrcsillagász és érdeklődő között állítólag volt valaki, aki önként megfosztotta magát a teljes napfogyatkozás látványától és (félelmében? zavarodottságában? különcködésként?) saját kocsija csomagtartójába bújt el.

Riporterünk megtalálta a különös alakot, aki szívesen nyilatkozott élményeiről, azzal a kikötéssel, hogy teljes nevét nem közölheti lapunk, azt csak Iksz-ként említhetjük. Amikor erre ígéretet tettünk, kapcsolhattuk be a magnetofont:

Riporter: Tisztelettel üdvözlöm Iksz urat!  Szokott félni a sötétségtől általában is?

Iksz: Azért, ha ilyen hangnemmel és cinizmussal folytatja a Tisztelt Riporter úr, akkor akár be is fejezhetjük a  dolgot. Magamról annyit: pár évtizedet töltöttem az éjszakai ég alatt észlelő amatőrcsillagászként, nem vagyok mai gyerek. Amúgy mielőtt megkérdezné válaszolok is: igen teljesen normálisnak érzem magam! Várom most már az Ön normális kérdéseit!

Riporter: Milyen megfigyeléseket tervezett Pakson a teljes napfogyatkozás idejére?

Iksz: Természetesen sokfélét. Persze a legtöbb megfigyelnivalót a totalitás idején kellett csinálni, amely most Pakson  2 perc 22 másodperc volt csak. Például napkorona, kromoszféra, protuberanciák, gyémántgyűrű, Baily-gyöngyfüzér.......

Riporter: Ezeket a jelenségeket hallgatóink jól ismerik és ŐK látták is. Csak felteszem a fő kérdést: igaz, hogy kocsija csomagtartójában töltötte a totalitás idejét?

Iksz: Részben igen. Nézze, megpróbálom elmagyarázni Önnek, bár ahogy nézem elég nehéz dolog lesz. Próbáljon figyelni! Tehát --- nyilván amikor a Nap teljes fényét eltakarja a Hold, akkor sokféle érdekes dolog feltűnése várható az égen:

Riporter: Éspedig?

Iksz: Nappal délidőben az égen feltűnnek a csillagok, a tavaszi és a téli évszak csillagképei, csillagai. A szakirodalom úgy 3 fényrendű csillagok megjelenésére utalt, ami a legfényesebb 20-30-40 darab csillagot jelent. Nyilván annál halványabb és annál több csillagot látunk, minél jobban megszokja a szemünk a sötétséget. Ahogy  a sötéthez szoktatott szem pupillája egyre jobban kitágul, egyre halványabb és halványabb csillagokat vesz észre. Észreveszi a 4, majd az 5 fényrendű csillagokat, észreveszi a Tejút sávját. Észreveszi a napkorona legkülső, leghalványabb részeit. Észreveszi az állatövi fény halvány, de a napkorona felé egyre fényesedő sávját, sőt állítólag a korona és az állatövi fény összekapcsolódását. A kitágult szemű észlelő láthatja a Praesepe halmazt, a Fiastyúkot, az Orion ködöt szemmel vagy kis látcsővel, észlelhet változócsillagokat. Csak a szemet kell 4-5 percig a sötéthez szoktatni és csodálatos csillagos eget látunk ezen az augusztusi délidőben.  Halvány műholdak, perseida meteorok tűnhetnek fel, esetleg sarki fény látszik. A Nap közelében üstökösöket lehet felfedezni, amelyeket megpillantójáról el is neveznek!

Riporter: De hát a Napot nem lehet 5 percre megállítani a teljesség idején a szem szoktatása érdekében!?

Iksz: Ez igaz, de lehet a szemet felkészíteni a sötétségre. Azaz például 5 percig sötét helyen kell tartózkodni és éppen a totalitáskor jönni elő....!

Riporter: Kezdem sejteni az Ön nagy ötletét!  De miért nem egy sötét szobában készült elő erre?

Iksz:   Igen lehetett volna egy épület lefüggönyözött szobájában is megcsinálni ezt. De Pakson egy körpanorámás szép észlelődombon voltunk augusztus 11-én. Jó volt az idő. 400 ember volt itt, jó volt a hangulat. Lehetett észlelni, dumálni, segíteni a többieket, konferálni...ezt kár lett volna kihagyni. Itt semmiféle épület nem állt rendelkezésre. Egyetlen megoldás a kocsim csomagtartója volt. Azt becsukva kellően sötétben lehetett az ember, szoktathatta a szemét, tágíthatta a pupilláit és a totalitás perceiben csodás és ritka észleléseket végezhettem volna.

Riporter: Milyen módon helyezkedett el különös észlelőhelyén?

Iksz: Már reggel kivonult az összes kocsitulajdonos a  füves domb lapos tetejére. Ott a 15-20 kocsival  egy nagy kört alkottunk szekértáborszerűen.  A kocsikat szalagokkal, madzagokkal még össze is kötöttük. Én már ekkor kipróbáltam a kocsim csomagtartóját. Nehezen fértem bele, ki kellett pakolnom a szerszámokat, pótkereket. Akkor ha szűkösen, kuporogva, de el tudtam helyezkedni. Magamra csuktam a csomagtartó tetejét, akkor kellemes sötét volt. Többször kipróbáltam mennyi idő alatt tudom kinyitni és kimászni. Ötödszörre már 10 másodpercen belül sikerült is. Úgy döntöttem megpróbálom itt a sötéthez alkalmazkodtatni a szememet, lesz ami lesz!

Riporter: Környezete nem nézte furcsán ezt?

Iksz: Nagy volt a nyüzsgés, így csak páran figyeltek erre, valahogy kimagyaráztam. Persze titokban kellett tartani a tervemet, nehogy valaki viccből vagy szándékosan rám csukja a csomagtartót! Mert akkor mire kiszabadulok önként vállalt börtönömből --- bizony lezajlik a teljes napfogyatkozás! A slusszkulcsot eldugtam, nehogy bezáruljak. Nagy tervemet egy-két családtagom sejtette csak.

Riporter: Mennyi idővel előbb bújt el?

Iksz: Amikor este lemegy a Nap van  egy-két óra a teljes sötétségig és a szem tud ezalatt alkalmazkodni. De megfigyeltem, hogy egy kisplanetárium műsorkezdésekor, ha hamar kihunynak a fények a szemnek négy-öt perc kell, hogy teljesen alkalmazkodjon és minden csillagot lásson. Hat perccel a totalitás előtt ( körülöttem izgatott zűrzavarral várta mindenki a teljes árnyékot)  felnyitottam a csomagtartót, bebújtam, magamra húztam a tetőt. A binoklit, jegyzetfüzetet, elemlámpát odakészítettem magamnak. Elég sötét volt már kinn is, a szemem ott benn kezdte megszokni a sötétet.  Meresztgettem, ami egyre jobban ment, mert ahogy teltek a percek, érezhetően egyre sötétebb és sötétebb lett kinn is, egyre kevesebb fény derengett belülre.

Riporter: Ezekben a percekben kinn zajlottak a nagy dolgok!

Iksz: Igen, jól hallottam az izgatott kiáltozásokat:  Jön a sötétség! Ott tornyosul! Mint egy viharfelhő! Mindjárt ideér! Eltűnt a Nap!  Gyémántgyűrű! Protuberanciák! Korona! Csodálatos!

Riporter: Ön csak hallotta ezeket, látni nem akarta?

Iksz:  Nyilván szerettem volna látni a teljes napfogyatkozás bekövetkezésének pillanatát, hiszen több évtizede vártam erre én is. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne ugorjak azonnal ki. De hagytam, hogy lejátszódjon a gyöngyfüzér, a gyémántgyűrű, a napfény teljesen eltűnjön. Addig kiáltások hallatszottak, aztán egyszerre csak elcsendesedett minden. Ebből gondoltam, hogy odakinn beállt a teljes sötétség! Eljött az én időm! A szemem abszolút megszokta benn a sötétséget. A pupillám hat perc alatt teljesen kitágult, joggal hihettem, hogy az én pupillám a legnagyobb a Kárpát-medencében!  Kinyitottam az ajtót, kimásztam a szabadba, felálltam és körülnéztem az égen...! A totalitás 20-25-dik másodperce volt akkor!

Riporter: És..... és...... miket látott a csillagos égen?

Iksz: Életem legdöbbenetesebb pillanata volt!  Az ég világoskék volt, azaz szépen kéklett és nagyon világosnak tűnt. A legdöbbenetesebb a csillagok abszolút hiánya volt! Az égen NEM voltak csillagok! Az éppen elfogyott Nap helyén ott volt a fekete lyuk, körülötte a szépen fénylő napkorona, szálaival. De csillagok nem voltak! Körbetekintettem, megláttam a Siriust jobbra alul. Néztem a zenitet: semmi, észak felé fordultam, háttal a Napnak: semmi, se Nagy-Göncöl, se Sarkcsillag. Keletre fordulva: teljesen üres az ég, csak egy gyenge repülő haladt félmagasan felfelé. A Nap alatt a Vénuszt láttam csak, de már a Merkúrt például nem.  Teljesen megzavarodtam.......Hol vannak a csillagok? nyöszörögtem. Nejem megszánt és jobbra fel mutatott. Akkor valóban megláttam a Procyon és még feljebb a Capella gyenge fényeit.

Riporter: És mire gondolt?

Iksz: Hogy még nincs kellően sötét, gondoltam visszabújok a kocsiba és tovább szoktatom a szememet....de akkor a magnón már elhangzott a "Totálközép"  bemondás. Azaz itt már sötétebb aligha lesz. Meresztgettem a szemeimet tovább, még egyszer szépen körbefordultam nyugat, észak, kelet felé, de sem csillagokat, sem más objektumot nem láttam. Az ég selymesen kék volt és nagyon világos. Fogtam a binoklimat, ráfordítottam a Sirius fölé, az Orion hűlt helyére, de semmi! Harmadszor is észak felé fordultam, belebinokliztam félmagasan a pólus környékére. Semmi! Inkább a napkoronát néztem binoklival. Aztán letettem és puszta szemmel néztem csak, egy vázlatrajzot is készítettem (nem kellett elemlámpa!). Aztán a hátralévő 20 másodpercben csak néztem a napkoronát!

Riporter: Legalább a napkoronát nagyobbnak látta?

Iksz: A koronát 3 fokos legnagyobb kiterjedésűnek láttam, azaz nem láttam nagyobbnak mint mások. Még a hamuszürke fényt se láttam. Éppen annyi csillagot számláltam meg az égen, mint mások. Nem láttam semmi olyan objektumot, amit mások ne láttak volna.

Riporter: Mi lehetett ennek az oka?

Iksz: A napkorona körszerű, elég nagy és nagyon fényes volt ez már eleve sok fényt jelentett. A teljesség sávja keskeny volt, a horizont felett körben sok fény szűrődött be. A kicsit párás levegő és a horizont közeli felhőpamacsokon is sok fény szóródott. Ezért volt világos az ég és ezért látszott csupán pár csillag.

Riporter: Mit üzen utódainknak?

Iksz: Ezt a kísérletet egyszer ki kellett próbálni. A kísérletet elvégeztem és ha az eredmény negatív is, ez is valami. Nem azon múlik, hogy szoktatjuk-e a szemünket a sötéthez vagy sem. Illetve úgy látszik a teljes napfogyatkozás előtti percekben a  többi észlelő szeme is alkalmazkodott a sötéthez, ezt szükségtelen zárt helyen tenni. Ennyi az eredmény, talán ez is valami. Másnak, máskor már ezt nem kell megtenni, nyugodtan lehet észlelni vagy gyönyörködni a teljes napfogyatkozásban. Aztán a totalitáskor vagy sötét az ég, vagy világos. Most 1999. aug.11-én világos eget kaptunk!

Riporter: Nem bánta meg a különös tettét?

Iksz: Persze hogy nem! Érdekes volt pontosan ellentétesen cselekedni, mint mások. A tudomány útja rögös, áldozatokat kell hozni érte. Én itt és most ennyit tettem. Szívesen tettem.

Riporter: Köszönöm a beszélgetést.

Keszthelyi Sándor (Köszö)

Utóirat: 10 évvel az esemény után bevallom: a fent leírtak teljesen a valóságnak megfelelően történtek, annak minden adata igaz. Maga az írás egy képzelt riport műfajában készült, kár keresni, nem jelent meg semmilyen napilapban. A riporter is, az itt Iksz-ként említett (különös észlelésmódot választó) személy is ugyanaz: mindkettő Ksz, azaz Keszthelyi Sándor.

Pécsi Tudományegyetem
"Magyarország első egyeteme"
A Pécsi Tudományegyetemé az Év Campus Honlapja
Ez a levél hivatalos Anti-Vírus programmal ellenőrizve