10 éve augusztus 10-én egy több, mint 70 fős (igen, asszem 72-en voltunk...)
társasággal vágtam neki a Balaton-felvidéknek. Komoly, több hetes szervezés
előzte meg az eseményt, programok, szállás, stb. Boldog-boldogtalannak
szóltam, és lám, meg is lett az eredménye. Nem győztem napfogyatkozás-néző
szemüvegeket rendelni, a maradék a tavalyi Zirci részleges fogyatkozáson
fogyott el. 10-én este Monostorapátiban bort kóstoltunk, majd könnyű álom...
Hajnalban arra ébredtem, hogy esik. Tudtam, hogy ez az a hidegfront, ami
meghozza a jóidőt. És lőn: reggelre mélykék égbolt, szikrázó napsütés,
egy-két felhőpamacs. Irány a Hegyestű! Ott már sokan voltunk, legalább 200
ember. Pár távcső, rengeteg kamera és fotógép. Akkor nem volt távcsövem, de
ez egy cseppet se zavart. Csodálatos panoráma a Balatonra és a Badacsony
irányába és egyáltalán, az a fura, semmihez sem hasonlítható érzés, hogy
igen, már fogyatkozik és pár perc múlva bekövetkezik életünk egyetlen teljes
napfogyatkozása és látni fogjuk! Nagyon jó volt a hangulat. Aztán a
döbbenet. Pár perccel a totalitás beállta előtt csend ült a tájra. A madarak
nem repültek, a bogarak nem zizegtek. A Badacsony felől teljesen jól
láthatóan jött az árnyék. Katarktikus élmény volt mindenkinek végigkövetni,
hogy szó szerint jön a sötét. Végigdiáztam az egész folyamatot, sikerült.
Aztán a teljesség alatt alig tudtam beszélni. Életem valószínűleg legnagyobb
égi sóműsora volt ez, miközben emberek ujjongtak körülöttem. Egész hosszúnak
tűnt az a két perc. Közben mértem a hőmérsékletet, persze szép a
minimum-görbe. A legszebb azonban a napkorona és a csillagok látványa
magasan fent, alul a Balaton, soha-nem-volt beárnyékolt színével és a
tanuhegyek a valószínűtlen sötétségbe burkolózva. Egy luk van a Nap helyén
az égbolton, én így éltem meg a helyzetet. Aztán egyszercsak vége lett, igen
gyorsan elment az árnyék a tájról és fél órával később már senkit nem
érdekelt, hogy még mennyi hiányzik a Napból. Este megint borozás volt, meg
zene, én meg azt mondogattam a többieknek, hogy a mai napot jól tegyék el,
mert majd az unokáknak is el kell mesélni.