Sziasztok!

Hú a mindenit, valóban pont 10 éve volt!

1999-ben 16 éves lelkes csillagászkodni vágyó srác voltam. Mivel nyári
szüneten voltam, így volt időm készülődni. A főműszerem (és egyben
egyetlen műszerem:) egy 20x50-es vadásztávcső volt. Ehhez építettem egy
háromlábat fából. Nagyon hitvány lett, de a napfogyatkozást azzal néztem
azért. A tervem az volt, hogy a terasz tetőjén elhúzok egy cserepet, és
aláteszem a távcsövet, így viszonylag árnyékban tudom kivetíteni a Napot
egy papírlapra. Volt persze papírszemüveg, meg hegesztőüveg is, szinte
kirámoltam apám műhelyét mindenféle hegesztőüveget keresve:)

Aznap reggel esett az eső nálunk Békéssámsonon. Mondanom sem kell,
nagyon idegesített, egész délelőtt mérgelődtem. Végül vonuló felhőkben
láthattuk a jelenséget.

Akkoriban mindenütt kis térképek mutatták, hogyan fog majd az árnyék
átvonulni az országon. Én egy kis naptár hátulján lévő térképet vettem
alapul, és kiszámoltam az árnyék méretéből, hogy nálunk milyen hosszú
lesz a totalitás. Az árnyék közepétől nem voltunk messze, így asszem
valami 2:03 perc jött ki. Mikor indult a totalitás, indult a stopperem
is, és a két perc alatt a távcsőben közvetlenül nézegettük a napkoronát,
meg a protubernaciákat. Leírhatatlan látvány volt! Kb 1:55 környékén
aztán mindenkit elparancsoltam a távcsőtől (magamat is), nehogy
meglássuk a kivillanó Napot, és utána ismét a kivetített képet néztük,
vagy szabadszemmel szemüvegen át. Így utólag visszagondolva azért elég
bátor voltam, az időt egy kis 5 cm-es térképecske alapján számolni. De a
számítás pontos volt. Igazából most se tudom, lett volna-e baj, ha
valaki a távcsőben meglátja a Napot, mindenesetre most jobban félnék
ettől, mint akkor féltem. Az élmény pedig örök marad, amit az is mutat,
hogy még most is mennyire élénken él bennem.

Derült eget!