Épp zajlik az idei ágasvári tábor. Nosztalgiaképp: 15 esztendővel ezelőtt
történt, az akkori ágasvárazás alatt. Kora délután gondoltuk, túrázunk egyet,
össze is verődött a csapat - közöttük feleségemmel, hasában Csilla lányommal -,
és elindultunk lefelé az északi lejtőn. Síkvidéki tapasztalatokkal a hegyi
időjárás kicsit kiszámíthatatlan - ki is tört a "semmiből" egy kisebb zivatar.
Szerencsére csak kisebb villámokkal. Az egyik ilyen "kicsike" mellettünk talán
10-15 méterre csaphatott le a fák, bokrok közé - nagy csattanást hallottunk, jól
megijedtünk, de szerencsére nem történt semmi nagyobb baj. A villámcsapás
irányából fújó szél pár mp múlva odasodorta a jellegzetes égett szagot. Ezek
után persze gyorsan visszaszaladtunk a meredek lejtőn a táborba, ahol egy szem
eső sem esett.

Tudna még Gyarmati Laci is mesélni, milyen érzés egy épp kihúzott antennavezeték
"fogása", amikor épp a közelben csattan a villám...