2009. márc. 27-én este mi is ismertük az űrsikló (STS-119 = Discovery) és a
Nemzetközi Űrállomás (ISS) másodpercre pontosan előjelzett (Heavens-above:
19:54:55-19:57:40 illetve 19:56:02-19:58:46 KÖZEI) megjelenését, így
19:54-kor kiálltunk Pécs belvárosában a kertünkbe (Sragner Márta és
Keszthelyi Sándor).
Az ég felhőtlen és tiszta volt és már sötét, a Fiastyúk és a Perseus
csillagai szépen látszódtak.

Alacsonyan, a gamma And közelében jelent meg egy fénypont, amely
egyenletesen halad felfelé. Áhá, az űrsikló mondtuk. Ahogy feljebb jött,
fényesedett, +1 vagy 0 magnitúdós lett: mögötte egy kis csóva is jött. Ez
csak egy repülő gondoltam, bár egyébként nem villogva, nyugodtan, a szokásos
ISS sebességgel haladt. Jó, akkor az űrsikló, de biztosan fátyolos ott az
ég: halója van neki, gondoltam. Ám, a csóva előre vagy oldalt nem volt, csak
lefelé, a haladás irányával ellentétesen. Fél fokos volt a fényes része, de
elfordított látással 1, sőt néha 1,5 fok hosszan is követte a csillagszerű
dolgot.

Máris megjelent ugyanott egy másik fénypont és ugyanazon az égi úton,
ugyanolyan sebességgel, ugyanilyen fényesedést mutatva ment az előző után.
Az előrejelzés szerint az űrsiklót 66-67 másodperccel követte volna az ISS,
de a valóságban nem volt ennyi közöttük: 20-30 sec csak. Szép látvány volt a
két, egymás nyomában haladó, negatív fényrendű fénylés! Előre jelezve -1,3
és -2,2 magnitúdók voltak, ez stimmelt.

Tudtuk, hogy bele fognak merülni a földárnyékba és ez valóban be is
következett a fejünk felett, a zenitünktől kissé északra. Előbb az űrsikló
halványult bele, aztán a fénylő űrállomás is.

Azt a bizonyos csóvát az ISS-nél nem láttuk (tehát nem légköri fénytörés
okozta), csak az űrsiklónál, de annál is csak útja felénél, a legfényesebb
állapotában nem.