Kedves Mindannyian!

Köszönöm válaszaitok, segítségtek!!!
Engedjétek meg nekem, hogy ne válaszoljak rá érdemben, sok szeretettel
és tekintettel mindazokra, akiket az ég szépsége, titkai foglalkoztat
leginkább. Magán levélben úgy is megtalál az, aki szélesebb téren is
keresi az igazságot. Nyitottan. És örömmel tanulok és adom közre,
azokat az igazság morzsákat, amiket felfedtem, amit jelenlegi
szintemen megértettem. Az igazság más, mint a mai szűk értelmű
"információ" felfogás és adathalássz szemlélet.

Erről a levéllistáról pedig szeretettel leiratkozom és kívánom
mindendannyiatoknak az izgalmas és boldog életet!

Szeretettel:
Sanyi

2009/2/10 LEONIDAK-l: Gyebnár Mónika
>
> Kedves Sanyi!
>
> A történelmi fejtegetésekbe nem bocsátkoznék bele, részint, mert nem értek hozzá, részint pedig mert túl sok igazolhatatlan ellentmondás van benne.
> A globálisan elterjedt spirális szombólumról viszont csak annyit mondanék, hogy nem kell bonyolult és misztikus magyarázat olyasmire, aminek kézzel fogható és egyszerű földi (ha úgy tetszik: földhöz ragadt) magyarázata van. A hétköznapjaik ma is teli vannak spirális élőlényekkel, akár a növényvilág, akár az állatvilág a vizsgálat tárgya. A növényi spirálok különösen alkalmasak szimbólummá válásra, lévén rendkívül látványosan képes egy aprócska spirálból pár óra vagy nap alatt élettől duzzadó hajtás növekedni. Ráadásul minden lakható táján a bolygónak vannak ilyen növények. Kell ennél jobb? Muszáj az égen keresni a megoldást, ami egyébként a lábaink előtt hever? A kövületek formájában fennmaradt spirális vonalakat mutató csigaházak, ammonitesz-vázak ma is bárki számára láthatóak, tudjuk, hol bukkannak elő olyan sokmillió éves sziklák (szintén világszerte elterjedten, de elég elmenni a budapesti Természettudományi Múzeumba s lesétálni a lépcsőjén, amelynek kövezete gyönyörű megkövült spirálokkal van teli), melyek hemzsegnek az ilyen maradványoktól - mi, 21. századi emberek tudjuk, akik elrugaszkodtunk a Természettől s fűtött szobákból, elektromos berendezéseken át nézzük a világot. Mennyivel gyakrabban találkozhattak eleink ilyen kövekkel, akik naponta kint éltek a szabadban? Csoda hát, ha utánozni próbáltuk a Természetet és magunk is spirális formákat festettünk, véstünk a kövekre vagy bármilyen tárgyunkra? Nem csoda, nem misztikum. Az ember azt ábrázolja, ami tetszik neki, ami körülveszi, s amit a hétköznapokban is láthat. Még az ökölbe szorított kézfejünk és ujjaink is spirális formát öltenek. Tényleg nem gondolom, hogy el kéne repülni ahhoz a bolygóról, hogy kellően sokféle spirált láthassunk. Ráadásul azzal, ha valamely kérdésre itt a Földön keressük a választ, még nem lesz kevéssé szép vagy kevéssé izgalmas a válasz, mint akkor lenne, ha megfoghatatlan és misztikus ködbe burkoljuk.
> A misztikummal régen a hatalmat tartották fenn, ma csak az emberek egy részének pénztárcáját nyitogatják, részint jóhiszeműen, részint csaló módon. Pedig legtöbbször nagyon egyszerű válaszok állnak rendelkezésre azon dolgokról, amelyeket érdeklődéssel szemlélünk. A régészeti leletek, történeti emlékek esetében az az izgalmas, ha a misztikum szemüvegén át alkotott egykori művekről, írásokról lefejtve a speciális látásmódot kihámozzuk a valóságot, amelyet ma már értünk s ismerünk, de eleink nem tudtak mire vélni. Könnyen félreérthető és félrevezető magyarázatok is születnek, természetesen, s mivel mi emberek szeretjük magunkat a világmindenség értelmének és középpontjának látni, sokszor hízelgő voltuk okán tetszetősebb a valótlan, a pontatlan magyarázat, mint a fekete-fehér tények. Ezen dolog példáitól pedig a történelmük és a tudománytörténet is hemzseg. Úgy vélem, ha már értelmes lények vagyunk, felelősek vagyunk azért, hogy az értelmünket a világ helyes megismerésére és nem a könnyen vehető és adható dolgok birtoklására fordítsuk.
>
> Hirtelen körülnéztem itt az íróasztalomon és a környékén, s a következő spirálokat látom: egy alvó, összegömbölyödött macska, egy szigetelőszalag-guriga, egy gyógynövényes kenőcs doboza, melynek tetején spirális növényi inda a dísz, telefonzsinór, egy preparált rovarokat tartalmazó olivabogyós üveg címkéjén az újrahasznosítás jele és persze az üvegtető csavaros vájata, a benne lévő lepke pödörnyelve, egy jura-kori ammoniteszes kő, a billentyűzetemen a @ jel. Hogy csak azokat soroljam, amelyek az orrom előtt vannak s bármelyiket megérinthetném ebben a pillanatban. Nincs benne semmi misztikus. :-)
>
> Üdv:
> Mónika
>
>
> U.i.: Most a macska felébredt és ásított: a nyelve is spirálisan göngyölödött közben, mint egy sonkatekercs.