Sajnos nem sikerült úgy szerveznem az életem, hogy elszabaduljak a
munkahelyemről, meg aztán a kilátások sem voltak túl jók (egész napra
eső, áh nem lesz ebből semmi).
Azért néha ránéztem a radarképre, hátha van esély az észlelésre.
Utoljára fél négykor néztem meg az animációt és úgy tűnt, hogy a két
esőzóna között minimum két óra lyuk van (annyi volt, talán egy kicsit
több).
Bíztató, de esély nincs, hogy látóhatáros ég alá kerüljek. Mikor a
céges busz elundilt 16:10-kor Fehérvárról, éppen elállt az eső, de
nyugat felé tiszta ég volt, mindenféle csoda narancssárga árnyalattal.
Aztán, ahogy közeledtünk Veszprém felé, egyre tisztult.  Szerencsére
egy munkatársam a vevő az őrültségeimre és felajánlotta, hogy segít
egy kis gépjárműves logisztikával, ha ennyire fontos ez a fedés.
...hát ennyire fontos volt, na. :)
16:58-kor szálltunk le a buszról az Egyetemnél. Onnan padlógáz haza.
Ekkor már csont tiszta felhőmentes gyönyörű ég volt. Zsír. Parkoló
17:05 sprint. Még jó, hogy csak egy emeletet kell mászni. Felnyalábol
állvány objektív memóriakártya aksik, rohanás vissza a kocsihoz. Start
17:12. Gyors tanácskozás, hová tudunk a leghamarabb elérni.
Gyulya-domb felejtős, oda nem tudom merre megy betonút, gyalogosan
jártam még csak arra ösvényen. Marad a Kálvária. Zúzás végig a
városon, szerencsére a Könyvtárnál már nincs forgalomterelés, de utána
a kereszteződésben kocsisor. Ááááá. Már rágom a körmöm, halkan
káromkodom, mi a fenének mentem én dolgozni. Ha kiíratom magam itt
Veszprémben (mert bónuszképpen meg vagyok fázva ezerrel) akkor lazán
nyugalomban fel tudok készülni. Na sebaj, késő bánat. 17:18.
Egy figyelmetlen autós elé sikerül bevágnunk. Közben szerelem össze a
gépet, gyanítom nem lesz rá idő odafenn. Elzúzunk a "Szikla" mellett,
fék, parkolás. Nyakamba akasztok mindent aminek van füle, egyik
kezemben az állvány, a másikban a hátizsák. Már nincs idő felvenni.
Sprint fel a lépcsőn a Kálváriára. Szerencsére nem jön senki szembe,
biztos valami őrült földönkívülinek nézne a sok eszközzel a nyakamban
meg a kezeimben, világító fejlámpával a kapucni alatt. Félúton már meg
kellene állni. A 130kg az 130kg. Összeszorítom a fogam, nyomom tovább
a lépcsőket. Feérek, de még takarásban van a várfal miatt, jöhet az
utolsó pár nagy lépcsőfok. Sár, majdnem elcsúszom. Kiérek a tiszta
részre.Ott vigyorog a Hold a Vénusszal és a Jupiterrel.
Még nem kezdődött el. Éjen-éljen. Elkezdem összerakni a holmit, közben
figyelgetem azért mi történik. Csökken a fénye. Áh már nincs idő
összelőni, abbahagyom a a szerelgetést...
Húúúúh, ´úúrva jóó. Zsíír. Az állványra támaszkodva, levegőt alig
kapva tátott szájjal nézem végig egy kattintás nélkül...  Az első
ilyen jellegű észlelésem, nem fogom elfelejteni egy darabig.
Megküzdöttem érte. Megérte. Még így fotó nélkül is. Végül is van még
minimum két aktív veszprémi, akik csak fotózzák... Ugyeugyeugye?
Remélem Mónika vagy Tamás jobban rákészült a dologra mint én.  ;)
A kilépést azért már szerettem volna lencsevégre kapni. Gyors
telefonos élménybeszámoló után (ahol is Stone kolléga elpanaszolta,
hogy Nagyfaluban nyárizápor van), amit a telefon lemerülése szakított
meg, kicsit arrébb mentem a Kálvária túlvégére, onnan talán kicsit
jobb lehet a látóhatár. Várakozás... Úh. Nincs nálam óra, lemerült a
telefon. Honnan tudjam mikor lesz a kilépés? A fényképezőgép óráját
augusztusban állítottam be utoljára, azóta lövésem sincs, milyen
irányban mászott el a pontos idő. Maradt a Margit templom. :) Telével
éppen leolvasható, mennyi az idő. :D  Közben egy kis folk-metállal
színesítettem a várakozás perceit (az mp3 játszó bezzeg nem merült
le), néha megnézve mit mutat a toronyóra...
18:10-kor megette egy csúnya sötét felhő a Holdat. Sőt lassan-lassan
(vagy inkább gyorsan?), az ég is eltűnt. 18:25-kor kezdtem el pakolni.
A kilépést megtekintéséhez már nem járult hozzá az Öreg Szakállas, sőt
kárörvendő tekintettel feltolta a potikat a vezérlőpulton csutkára és
félőrült vigyorral leste, hogy az addig komótos pakolásomat milyen
gyorsan felváltom magasabb sebességi fokoztaba. Az elindulásom
pillanatában már szakadt a eső egy kevés hóval fűszerezve, nehogy jól
érezzem magam. :) A "titok" kilesésért szétázás jár. Ezt sikerült is
abszolválni a hazasétálás fél órácskájában. Gyakorlatilag nem maradt
rajtam száraz ruha. ;) Nem baj, akkor is megérte. Üdvözlöm
Tüdő-Gyulát!

No, ennyi. :) Elnézést, kicsit kisregényesre sikeredett. Most írtam
volna azt egy sorban, hogy fotózás helyett gyönyörködtem? ;)