Nemcsak hogy megvolt a Quadrantidák maximuma, de talán nem is akármilyen
lehetett. Szintén "véletlen" keveredtem családilag Tatára, ahol kristálytiszta
ég fogadott, vaskos holdfény közepette, persze. Emiatt ugyebár "expedíciót" sem
szerveztünk, de macerás is lett volna, mert a szokásos helyünket, Kút-hegyet a
Mátrában ködlepel borította, hasonlóan a múlt évi szívatáshoz. (Informátor:
Krisztián, helyből.) De múlt éven este legalább plusz 5 fok volt fent - most
pedig mínusz 10 itt lent.

Először rádiósan tűnt fel a hatalmas potyogás - nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem
volt nálam mikrofon, hogy felvegyem a rádióból a "hullásműsort". (Más hasonló
maximumokkor meg nem vagyok a készülék mellett, hanem kint az ég alatt.)
Fellelkesülve a "hallottakon", kiálltam a kertbe, holdárnyékba és - ami a
legfontosabb - a gázkonvektor kivezető csöve mellé. :-) Pont a radiáns
környékére volt jó kilátásom. Sok szép meteort láttam, egy csomó rövidet és
fényeset, a radiáns közelségének köszönhetően. Nem számoltam, mert sűrűn
berohangáltam a hő hiánya miatt (hiszen nem igazán kvadrantidázásra készültem).
Odabent pedig egyre több lett a rádiós meteor.

Azután aludtam egyet. Hajnalban, kevéssel 6 óra előtt kinéztem, meteort nem
láttam, de épp most hívott egy ismerősőm, aki - sokkal fényszennyezett helyről -
"a Göncöl rúdja irányából" többet is megpillantott. A "drámai" változás viszont
jól látszik a rádiós adatsoron: reggel 7-8 óra után mintha elvágták volna, azaz
az aktivitás visszaesett az átlagos (máskor megszokott) szintre - pedig a
radiátor még magasan jár elvileg.

Rövidesen újra beüzemeltetik a rádiós garfikon szolgáltatás. Ha megtörtént,
szólunk róla.

Üdv:
Tepi