Halihó! Egy fantasztikus mecseki tekergés után érkeztünk Pécsváradra. Az
említett mecseki erdőgazdasági út a hegység legszebb keleti részein vezet át.
Szintkülönbség alig van, a panoráma fennséges volt, ráadásul igen tiszta az idő,
festőien mélykék éggel. (Hehehe, az északi és keleti végeken felhős az ég, néhol
szemereg az eső...)

Szóval most éppen élvezzük Pécsváradot, ebédelünk, várazunk. (És nosztalgiázunk
a nyolcvanas évek elejére, amikor többször is táboroztunk a Dombay-tónál, ill.
hát a legelső Oracsbitu - mint már írtam - itt végződött a környéken. Akkor is
ezen az erdei úton értünk célt.) A további irány: a híres amatőrközpont, Bóly
ill. Villány. Egyébként előző vendéglátónk, Baloh János is csatlakozott hozzánk,
a jelenlegi létszám 9 fő!

Tepi

Ui. Ami a felvetett "melyik az ország leghosszabb alagútja" kérdést illeti,
gondolkodóba estünk. Szemmel, füllel nehéz megítélni, az esztergomi vonalom
átvezető kanyargós, és lassabban jár benne a vonat. Ez, Mőcsény előtt
nyílegyenes, kiváló pályával. Érzésem szerint ez a leghosszabb - legalábbis
Dömény Gabi mindig ezt állította... :-)