Kedves Sanyi!

A történelmi fejtegetésekbe nem bocsátkoznék bele, részint, mert nem
értek hozzá, részint pedig mert túl sok igazolhatatlan ellentmondás van
benne.
A globálisan elterjedt spirális szombólumról viszont csak annyit
mondanék, hogy nem kell bonyolult és misztikus magyarázat olyasmire,
aminek kézzel fogható és egyszerű földi (ha úgy tetszik: földhöz ragadt)
magyarázata van. A hétköznapjaik ma is teli vannak spirális
élőlényekkel, akár a növényvilág, akár az állatvilág a vizsgálat tárgya.
A növényi spirálok különösen alkalmasak szimbólummá válásra, lévén
rendkívül látványosan képes egy aprócska spirálból pár óra vagy nap
alatt élettől duzzadó hajtás növekedni. Ráadásul minden lakható táján a
bolygónak vannak ilyen növények. Kell ennél jobb? Muszáj az égen keresni
a megoldást, ami egyébként a lábaink előtt hever? A kövületek formájában
fennmaradt spirális vonalakat mutató csigaházak, ammonitesz-vázak ma is
bárki számára láthatóak, tudjuk, hol bukkannak elő olyan sokmillió éves
sziklák (szintén világszerte elterjedten, de elég elmenni a budapesti
Természettudományi Múzeumba s lesétálni a lépcsőjén, amelynek kövezete
gyönyörű megkövült spirálokkal van teli), melyek hemzsegnek az ilyen
maradványoktól - mi, 21. századi emberek tudjuk, akik elrugaszkodtunk a
Természettől s fűtött szobákból, elektromos berendezéseken át nézzük a
világot. Mennyivel gyakrabban találkozhattak eleink ilyen kövekkel, akik
naponta kint éltek a szabadban? Csoda hát, ha utánozni próbáltuk a
Természetet és magunk is spirális formákat festettünk, véstünk a kövekre
vagy bármilyen tárgyunkra? Nem csoda, nem misztikum. Az ember azt
ábrázolja, ami tetszik neki, ami körülveszi, s amit a hétköznapokban is
láthat. Még az ökölbe szorított kézfejünk és ujjaink is spirális formát
öltenek. Tényleg nem gondolom, hogy el kéne repülni ahhoz a bolygóról,
hogy kellően sokféle spirált láthassunk. Ráadásul azzal, ha valamely
kérdésre itt a Földön keressük a választ, még nem lesz kevéssé szép vagy
kevéssé izgalmas a válasz, mint akkor lenne, ha megfoghatatlan és
misztikus ködbe burkoljuk.
A misztikummal régen a hatalmat tartották fenn, ma csak az emberek egy
részének pénztárcáját nyitogatják, részint jóhiszeműen, részint csaló
módon. Pedig legtöbbször nagyon egyszerű válaszok állnak rendelkezésre
azon dolgokról, amelyeket érdeklődéssel szemlélünk. A régészeti leletek,
történeti emlékek esetében az az izgalmas, ha a misztikum szemüvegén át
alkotott egykori művekről, írásokról lefejtve a speciális látásmódot
kihámozzuk a valóságot, amelyet ma már értünk s ismerünk, de eleink nem
tudtak mire vélni. Könnyen félreérthető és félrevezető magyarázatok is
születnek, természetesen, s mivel mi emberek szeretjük magunkat a
világmindenség értelmének és középpontjának látni, sokszor hízelgő
voltuk okán tetszetősebb a valótlan, a pontatlan magyarázat, mint a
fekete-fehér tények. Ezen dolog példáitól pedig a történelmük és a
tudománytörténet is hemzseg. Úgy vélem, ha már értelmes lények vagyunk,
felelősek vagyunk azért, hogy az értelmünket a világ helyes
megismerésére és nem a könnyen vehető és adható dolgok birtoklására
fordítsuk.

Hirtelen körülnéztem itt az íróasztalomon és a környékén, s a következő
spirálokat látom: egy alvó, összegömbölyödött macska, egy
szigetelőszalag-guriga, egy gyógynövényes kenőcs doboza, melynek tetején
spirális növényi inda a dísz, telefonzsinór, egy preparált rovarokat
tartalmazó olivabogyós üveg címkéjén az újrahasznosítás jele és persze
az üvegtető csavaros vájata, a benne lévő lepke pödörnyelve, egy
jura-kori ammoniteszes kő, a billentyűzetemen a @ jel. Hogy csak azokat
soroljam, amelyek az orrom előtt vannak s bármelyiket megérinthetném
ebben a pillanatban. Nincs benne semmi misztikus. :-)

Üdv:
Mónika


U.i.: Most a macska felébredt és ásított: a nyelve is spirálisan
göngyölödött közben, mint egy sonkatekercs.