Árvíz csillagokkal.

Tűzoltóként néha megesik, hogy valamely természeti katasztrófa miatt
elvezényelnek minket a katasztrófa sújtotta vidékre. Idén sem volt ez
másként. A dunai és tiszai árvízből ugyan kimaradt a dabasi csapat, de a
körösi árvízhez minket is levezényeltek. Egészen pontosan Kunszentmártonra
vezényeltek  más tűzoltó parancsnokságok tűzoltóival. Egy gátsűlyedést
kellett megállítanunk. Minket egy közeli település, Tiszaföldvár általános
iskolájának tornacsarnokában szállásoltak el. A csapatot, közel háromszáz
embert két csoportra osztották. Az egyik csoport reggel öt órától délután
ötig, míg a másikat délután öttől reggel ötig osztották be.
Én és dabasi társaim a délutáni csoportba kerültünk. A munkánk abból állt,
hogy az odaszállított homokzsákokkal megerősítsük a gátat. Nekünk egy
pontonból és motorcsónakokból összeállított vízi alkalmatosság szállította a
homokzsákokat. A többieknek honvédségi PTSZ-ek.
Nem volt könnyű munkánk. Sőt, kifejezetten megerőltető volt. Akkor tudtunk
pihenni, mikor a hajó homokzsákokért ment. Akkor volt 30-40 percnyi
pihenőnk. Akkor tudtunk enni, inni, pihenni. Persze, a reggel közeledtével,
ahogy egyre fáradtabbak voltunk, már nagyon kevésnek tűnt az a 35 percnyi
pihenő, ami alatt a hajó fordult egyet.
Miután leszállt az éj, én az eget bámultam. Fényforrás sem közel, sem távol
nem látszott. Az átlátszóság nagyon jó volt. Az Ursa Minorban 6 - 6,3 magnis
csillagok is látszódtak. Nem győztem betelni az égbolt szépségeivel.
Egy munkatársamat kicsit érdekelte a csillagászat, ezért próbáltam neki
bemutatni néhány csillagképet és egyéb látványosságot. Kezdtem az Ursa
Maior-ral. Ő természetesen csak a Göncöl-szekeret ismerte. A Nagy Medvét
pedig szépen kirajzolták csillagai és így már ő is bele tudta képzelni az
alakját. Megmutattam a leghíresebb kettőscsillagát is, az Alcor - Mizar
párost. A Nagy Medve után az Ökörhajcsár következett. Társam szépen
észrevette az Arcturus vörös színét. Az alakja őt egy buzogányra
emlékeztette. Miután idáig eljutottunk, szépen felkelt a Jupiter. Mutattam
is neki, de ő azt hitte, az a Sarkcsillag. Miután megmutattam neki és azt
is, hogy melyik csillagképben van, hitt nekem. Azt is megállapította, hogy a
rúdja nem jól áll a Kis - Göncölnek.
Újabb zsákolás után visszatértem kedvenc csillagképemhez, az Oroszlánhoz.
Társam is velem tartott. Együtt több műholdat is láttunk a Leoban.
Megnyugtattam, hogy azok nem ufók. A Nagy Medvét ez idő tájt két nagyon
fényes, -1, -2 magnis meteor is szinte kettévágta. Ezt a jelenséget többen
is láthatták, mert több felől kiáltásokat lehetett hallani.
A Herkules is már elég magasan volt, az M13 - at nagyon szépen lehetett
látni. Ekkor kezdtem el nagyon bánni, hogy nincs nálam legalább egy binokli.
Később még jobban bántam, miután a Lant és Hattyú is felkelt. A nyári tejút
már elég magasan volt és olyan fényes és nagy volt, hogy szinte olvasni
lehetett volna a fényénél. Először én is felhőnek néztem. Talán most
szembesültem először azzal, hogy mit jelentett az ókori embernek a csillagos
égbolt.
A kolléga ekkor már nem tartott velem, mert a folyamatos zsákolás kivette az
erejét és inkább pihent. Én is már annyira fáradtnak éreztem magam, hogy
küzdeni kellett az alvás ellen.
Másnap már nem volt valami jó egünk. Az átlátszóság sokat romlott. A Umi -
ban       4-4,5 magnis csillagok voltak a leghalványabbak, amit szabad
szemmel látni lehetett. Nem is nagyon volt kedvem nézegetni semmit, mert
minden erőmmel a pihenésre koncentráltam, mikor éppen nem volt zsákolni
való. De azért láttam egy Jupiter fényességével vetekedő meteort, amint a
Cassiopeia irányába haladt kb. 5-6 fok hosszan. A repülés végén több darabra
robbant szét, amelyek még kb. 0,5 - 1  fok hosszam repültek. Repülés közben
róluk fényes darabok váltak le. Ezt is többen látták, mert itt-ott kiáltás
harsant. A másik, amit sikerült még megfigyelnem, az, hogy a Jupiternek
milyen alacsony a horizont feletti magassága.