2006. 04. 17.


Húsvét hétfő egész nap szép nagy gomolyfelhők úszkáltak az égen. Magamban
már eldöntöttem, hogy aligha fogok észlelgetni. Este hét óra körül csak
kinéztem, hogy mégis miképpen alakult az égbolt állapota. Meglepődve
tapasztaltam, hogy kristálytiszta az ég, felhő még mutatóban sincs. Ámbátor
a délkeleti horizonton látszott néhány felhőpamacs, amelyek felém
igyekeztek.
Uzsgyi a pinyóba a mechanikáért illetve a távcsőért. Gyorsan összeraktam,
ami kb. negyed órát biztosan igénybe vett. Majd gyors vacsora és utána
adaptálódás a távcső mellett. Eredetileg az M95-96-105 triót szerettem volna
becserkészni, de mikor már elég sötét volt, addigra szépen eltűntek az
ereszcsatorna mögött. Nem ezt hívják ideális észlelő helynek.
Sebaj, majd akkor az M65-66 illetve a CVn galaxisait fogom tanulmányozni.
Igaz ugyan, hogy a májusi észlelési ajánlatban vannak benne és most még
áprilist írunk.  Az áprilisi ajánlati listát meg majd májusban fogom
észlelni. :-))))))))))

M65-66. 10L. 25x: Kettő fényes, kb. 1:3 arányban megnyúlt galaxis
csillagszegény környezetben. Fényességük fokozatosan növekszik a közepük
felé, de fényes magot nem lehet észrevenni. 53x: a felületük fényessége tele
van egyenetlenséggel.

M94. 10L. 25x: fényes, ovális, de nem túl nagy galaxis. Engem első
pillantásra egy almára emlékeztet. Egy fényes, égi almára. 53x: hálás
galaxis egy 10cm-es távcsőben. Fényes is, mutat némi részletet is az ember
fiának. Nem kell agyonkínoznia a szemeit. Kb. 1:1,5 arányban megnyúlt.

M106. 10L. 25x: Nem túl fényes galaxis. Az egész felületi fényessége
homogén. Fényesebb központi magot nem látni. Kb. 1:2,5 arányban megnyúlt.
53x: homogén fényességén és megnyúltságán kívül többet nem nagyon akar
megmutatni magából. Mégis: színe szép egyenletes szürke.

M51. 10L. 25x: a jó öreg Örvény-köd. Első pillantásra, mint egy nagy
szabálytalan fényes folt két, még fényesebb csomóval a két végén. A két
galaxist összekötő anyaghidat is látni vélem, de persze ezt csak
odaképzelem. 53x: Egyenetlen fényességű galaxis fényesebb központi
tartománnyal és halvány spirálkarokkal, amik a megpillanthatóság határán
vannak. Az egyik spirálkar végén az NGC 5195 csücsül, amely halványabb
nagyobb társánál. Az M51 magrésze nem egyenletesen fényes, hanem mintha több
részből állna. Mintha ez az NGC 5095-nél is látszana.