Sziasztok!

No, csak lehet ebbe a listába életet lehelni...legalábbis ideiglenesen. :)
Nyözö gondolataival teljesen egyetértek. A digitális, CCD-s forradalom
közepette is van létjogosultsága az "egyszerű" vizuális
megfigyeléseknek. És ezt lehet, hogy tudatosítani is kell az emberekben,
különösen a kezdő, még bizonytalan észlelőkben. Hogy nyugodtan
rajzoljon, még ha nem is születik egy művészeti szempontból remekmű (nem
is ez a cél), nyugodtan készítsen leírást, mégha kezdetben nem is lát
részleteket. A mély-ég észlelések nem a "tudományos haszon" reményeében
készülnek. A HST korában egy még oly szép, részletes rajz is teljesen
érdektelen tisztán tudományos szempontból (persze egy aktív mélyeges
felfedezhet szupernóvát esetleg, vagy nyomonkövetheti annak
fényváltozásait, de nem ezért csináljuk). Szóval szemben például a
változózással, okkultációk pontos időmérésével, stb, a mélyegezés
jobbára esztétikai élmény, annak nem is akármilyen. Számomra ez a
tevékenység hozza a leginkább testközelbe (lélekközelbe) az
univerzumot...a világegyetem mélységeire való rácsodálkozás, az abban
való gyönyörködés. Lehet, hogy fura gondolataim vannak, de van abban
valami jó értelemben vett borzongtató, hogy olyan világokat figyelhetünk
meg, melyeket ember nem érinthet. Eljutottunk a Holra, nemsokára Mars,
szondáink a Naprendszer külső tartományában is járhatnak (merre vannak
most a Voyagerek?), de mikor jut el bármi emberi a ködök és galaxisok
távoli birodalmában. Számomra emiatt a mély-ég objektumoknak és
mély-egezésnek van egyfajta szakralitása, valami alazátra késztető ereje.
Na, mielőtt mégtöbb teátrális kijelentést tennék, inkább tovább reagálok
NYZ levelére. :-)


> Stimmel, ez teljesen belefér. Az is, hogy a műkedvelést különbö
> ző
> szinteken lehet csinálni, és mélyedjen el a témában mindenki
> annyira amennyire ő maga akar. Ezt csak elöljáróban mondanám
> el, nehogy félreértések legyenek. :)

Teljesen egyetértek. Van, aki képes arra, hogy a Perseus-ikerhalmaz
csillagról csillagra lerajzolja (tiszteletreméltó teljesítmény valóban),
míg más megelégszik azzal, hogy évente felkeresi egyszer-kétszer
ugyanazokat a fényes Messier objektumokat. És a kettő véglet között
számos árnyalat. A lényeg: mindegyikük örömét leli abban, amit tesz.
Valaki így, valaki úgy.


> Pontosan. Persze szvsz az ember állandóan szeretne elörelépni,
> megismerni dolgokat, és ebben a vetületben a mások számára
> robotmunkának tűnő dolog is lehet élvezetes szórakozás.

Erről van szó. Az ikerhalmaz lerajzolása nekem egy olyan nagy feladatnak
tűnik, ami több bosszúságot okozna, mint örömöt. Aki viszont lerajzolja,
az nyilván fordítva van ezzel. Az amerikai Bill Ferris minden egyes
mély-ég objektumot, amit megfigyel, lerajzol. Szerintem sok száz, akár
ezer rajza van. Nyílván nem azért csinálja, mert olyan sok bosszúsággal,
frusztrációval, munkával jár. És a mi rajzosain sem. Tényleg
tiszteletreméltó a munkájuk.


> Az a helyzet, hogy részleteket látni nem csak hallucinációval
> lehet. Sok-sok kitartással, távcső mellett eltöltött órával
> , és
> kifogva nagyszerű egeket (ez ugye eleve feltételez egy rendszeres
> égalattlétet) bizony lehet. Magam is láttam már részleteket, é
> s
> láttam mások észleléseit amiben voltak részletek. Lehet érezn
> i
> az irrealitás és a realitás határait...

Örülök, hogy ezt leírtad. Bizony a részletek látása is tanulható
képesség. Sok-sok távcső mellett eltöltött éjszaka kell hozzá. Sok-sok
türelem, kitartás, és persze olyan objektív tényezők is, mint a tiszta,
sötét égbolt, és jó optika. Én is mégcsak most tanulok. Nemrég óta
vagyok csak "mélyeges", de már látom, hogy mennyit fejlődtem a kezdetek
óta.


> A rajzoláshoz az embernek óhatatlanul _alaposan_ meg kell
> néznie az objektumot, és ha nem is tud rajzolni, a megfigyelési
> képessége, látásmódja fejlődik -- ami együtt jár a rajzol
> ási
> pontossága, élethűsége fejlődésével!

Megintcsak egyetértek. Valószínűleg a rajzolás készteti az embert
leginkább koncentrációra, a részletek megfigyelésére. Hiszen ez állandó
visszacsatolást kiván: lerajzolok valamit, utána megnézem tényleg,
olyan-e, mint amit látok. Aztán módosítok a rajzon, és megint összevetem
a látottakkal. És ez így megy, amig elégedett nem vagyok az eredménnyel.
Az ilyen módszer nagyon segítheti megfigyelőképességeink fejlődését.


> A rovatnak szerintem az is a dolga, hogy ebben segítse az észlelőit
> .

Apropo, én nem kaptam még novemberi meteort. Mi történt?



> Szerintem ott éppenhogy hasonló indíttatásúak vannak, így
> senki nem lepődne meg ezen. :))) Zsoló az egyik, akit sose
> sikerült rávenni igazán a ceruzahasználatra. :))

Való igaz, a tollat jobban szeretem. :)) De be kell valljam, ez azért
nem teljesen igaz. A polcaim mélyén lapul néhány mély-ég rajz ám, még
régebbi időkből. Szóval, azért belekóstoltam. Persze a beküldésig nem
jutottam el. :(


> Ezt sajnálom
> is kicsit. :)) Pedig hatalmas élmény ránézni egy elkészült
> szép rajzra.... Kár, hogy kihagytad!

Utána valóban nagyszerű élmény. Elégedettség, siker érzése tölti el az
embert. Főleg, ha összeveti más rajzokkal (Messier-album, Meteor, stb),
és hasonlóságot talál...na, akkor nagyon tudtam örülni. Viszont KÖZBEN,
amíg a rajzot készítettem...szitkozódás, a radír leesik, keresem a
sötétben, a rajzlap kezd átnedvesedni, a grafit elmaszatolódik, egy
csillag rossz helyre kerül, a fenébe, elnéztem az arányokat,
bosszankodom...és ez az elmeállapot a szakrálist profánná tette...ezért
nem tartottam ki a rajzolásban. Pedig nyílván idővel egyre könnyebb lett
volna, egyre több örömöt leltem volna benne a munka közben is. Dehát
senki sem tökéletes...én lusta vagyok egy kicsit. :)


> Ez stimmel Zsolótól. :) Péterrel nem ismerjük egymást annyira,
> de remélem a saját észlelési szokásai (értsd. nemrajzolás)
> ugye
> nem válnak általános irányelvvé? Nem feltétlen a rovatvezető
> nek
> kell a legaktívabb észlelőnek lennie -- de a legaktívabb közö
> sség-
> formálónak igen. És ebben nagy felelősség is van szvsz.

Ugye lehet beküldeni a mély-ég rovatba cikkeket, észlelési élményeket,
túl a konkrét észleléseket kívül is? Ilyenhez lenne kedvem olykor.


Na, befejeztem. :)

Zsolo